Chapter 1

Volt egy ember, Ramataim-Czofimb?l, az Efraim hegys?g?r?l val?, ?s az ? neve Elk?na vala, Jeroh?mnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala.

?s k?t feles?ge volt n?ki; az egyiket Ann?nak, a m?sikat pedig Peninn?nak h?vt?k. Peninn?nak gyermekei val?nak, de Ann?nak nem val?nak gyermekei.

?s ez az ember felmegy vala esztend?nk?nt az ? v?ros?b?l, hogy im?dkozz?k ?s ?ldozatot tegyen a Seregek Ur?nak Sil?ban. Ott pedig ?li k?t fia, Hofni ?s Fine?s val?nak az ?rnak papjai.

?s azon a napon, melyen Elk?na ?ldozni szokott, Peninn?nak, az ? feles?g?nek, ?s minden fi?nak ?s le?ny?nak ?ldozati r?szt ?d vala;

Ann?nak pedig k?takkora r?szt ?d vala, mivel Ann?t igen szerette; de az ?r bez?r? az ? m?h?t.

Igen bosszantja vala pedig Ann?t vet?lked? t?rsa, hogy felingerelje, mivel az ?r bez?r? az ? m?h?t.

?s ?gy t?rt?nt ez esztend?r?l esztend?re; valah?nyszor felment az ?rnak h?z?ba, ekk?pen bosszant? ?t, ? pedig s?r vala ?s semmit sem ev?k.

?s monda n?ki Elk?na, az ? f?rje: Anna, mi?rt s?rsz, ?s mi?rt nem eszel? Mi felett b?nk?dol sz?vedben? Avagy nem t?bbet ?rek-? ?n n?ked t?z fi?n?l?

?s felkele Anna, minekut?na ev?nek Sil?ban ?s minekut?na iv?nak, (?li pap pedig az ?rnak templom?ban az ajt?f?ln?l ?l vala sz?k?ben),

?s lelk?ben elkeseredve, k?ny?rge az ?rnak, ?s igen s?r vala.

?s fogad?st t?n, mondv?n: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolg?l? le?nyodnak nyomor?s?g?t, ?s megeml?kezel r?lam, ?s nem feledkezel el szolg?l? le?nyodr?l, hanem fi?magzatot adsz szolg?l? le?nyodnak: ?n ?t eg?sz ?let?re az ?rnak aj?nlom, ?s borotva nem ?rinti az ? fej?t soha!

Mivelhogy pedig hosszasan im?dkoz?k az ?r el?tt: ?li figyel vala az ? sz?j?ra;

?s mivel Anna sz?v?ben k?ny?rge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallhat?): ?li gondol?, hogy r?szeg.

Monda az?rt n?ki ?li: Meddig leszel r?szeg? T?vol?tsd el m?morodat magadt?l.

Anna pedig felele, ?s monda n?ki: Nem, Uram! b?natos lelk? asszony vagyok ?n; sem bort, sem r?szeg?t? italt nem ittam, csak sz?vemet ?nt?ttem ki az ?r el?tt.

Ne tartsd a te szolg?l? le?nyodat rossz asszonynak, mert az ?n b?natomnak ?s szomor?s?gomnak teljess?g?b?l sz?lottam eddig.

?s felele ?li, ?s monda: Eredj el b?kess?ggel, ?s Izr?elnek Istene adja meg a te k?r?sedet, a melyet k?rt?l t?le.

? pedig monda: Legyen kedves el?tted a te szolg?l? le?nyod! ?s elm?ne az asszony az ? ?tj?ra ?s ev?k, ?s arcza nem vala t?bb? szomor?.

?s reggel felkel?nek, ?s minekut?na im?dkoz?nak az ?r el?tt, visszat?rtek, ?s elmen?nek haza R?m?ba. ?s ismer? Elk?na az ? feles?g?t, Ann?t, ?s az ?r megeml?kez?k r?la.

?s t?rt?nt id? mult?val, hogy terhes l?n Anna, ?s sz?le fiat ?s nevez? ?t S?muelnek, mert ?gymond az ?rt?l k?rtem ?t.

?s mikor felm?ne a f?rfi, Elk?na ?s az ? eg?sz h?zn?pe, hogy bemutassa az ?rnak esztend?nk?nt val? ?ldozat?t ?s fogad?s?t:

Anna nem ment fel, hanem monda f?rj?nek: Mihelyt a gyermeket elv?laszt?ndom, felviszem ?t, hogy az ?r el?tt megjelenjen, ?s ott maradjon ?r?kk?.

?s monda n?ki Elk?na, az ? f?rje: Cselekedj?l ?gy, a mint n?ked tetszik, maradj itthon, m?g elv?lasztod; csakhogy az ?r teljes?tse be az ? besz?d?t! Otthon marada az?rt az asszony ?s szoptatta gyermek?t, a m?g elv?laszt?.

?s minekut?na elv?lasztotta, felviv? mag?val; h?rom tulokkal, egy efa liszttel ?s egy t?ml? borral, ?s beviv? ?t az ?rnak h?z?ba, Sil?ban. A gyermek pedig m?g igen kicsiny vala.

?s lev?gt?k a tulkot, ?s a gyermeket ?lihez vitt?k.

? pedig monda: ?h Uram! ?l a te lelked, Uram, hogy ?n vagyok az az asszony, a ki itt ?llott melletted, ?s k?ny?rg?tt az ?rnak.

Ez?rt a fi??rt k?ny?r?gtem, ?s az ?r megadta k?r?semet, a melyet t?le k?rtem.

Most az?rt ?n is az ?rnak szentelem; teljes ?let?re az ?rnak legyen szentelve! ?s im?dkoz?nak ott az ?rhoz.