Alexander Dubček
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alexander Dubček (1921. november 27. – 1992. november 7.) szlovák politikus, rövid ideig Csehszlovákia vezetője (1968-1969), a prágai tavasz kulcsfigurája.
[szerkesztés] Pályafutása
- 1951-1955 és 1960-1968 és 1969-1970: a szövetségi parlament tagja, illetve szóvivője
- 1964-1970: a szlovák parlament tagja
- 1955-1968: a Szlovák Kommunista Párt tagja; 1962-től az elnökség tagja, 1963-tól a Központi Bizottság első titkára
- 1958-1969: a Csehszlovák Kommunista Párt tagja; 1960-1962 között titkára, 1962-től az elnökség tagja; 1968-tól első titkára
- 1969-1970: nagykövet Törökországban
- 1970: kizárják a kommunista pártból
- 1989-1992: a VPN párt tagja
- 1989-1992: a szövetségi parlament tagja
- 1992: az SSDS párt vezetője, (Szlovákia); az 1992-es választások után a parlament tagja
[szerkesztés] Élete
Uhrovecben (Szlovákia) született, és Kirgizisztánban nőtt fel. Az apja az első világháború alatt Clevelandből költözött Csehszlovákiába, mert pacifista okokból nem akart a hadseregben szolgálni. A nagy válság idején a család a Szovjetunióba költözött. 1938-ban visszaköltöztek Csehszlovákiába és Dubček belépett a Szlovák Kommunista Pártba. A náci korszakban Dubček az ellenállásban harcolt.
1955-ben tagja lett a párt központi bizottságának és Moszkvába küldték tanulni, ahonnan 1958-ban tért vissza. 1962-re már a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes jogú tagjává vált.
Az 1960-as évek kommunizmusában, a csehszlovák gazdaság súlyos válságban volt. A prágai központi irányítás csalódást okozott a helyi kommunistáknak, miközben a desztálinizációs program további nyugtalanságot okozott. 1967 októberében néhány reformer, köztük a legjelentősebb Ota Sik, akcióba lépett, és a Központi Bizottság ülésén megtámadták Antonín Novotný első titkárt. Novotnýnak nem sikerült támogatást szereznie sem kommunista társaitól, sem Moszkvától, így lemondásra kényszerült. Így lett Dubček az új első titkár 1968. január 5-én. Az 1968 márciusától augusztusig tartó időszakot prágai tavasznak nevezik; ebben az időszakban Dubček megpróbálta a kormányzás liberalizálását és az "emberarcú szocializmus" megteremtését.
Dubček megpróbálta biztosítani a szovjeteket, hogy ő továbbra is baráti viszonyban van Moszkvával, azzal érvelve, hogy a reformokat belügynek kell tekinteni. A prágai tavasznak 1968. augusztus 21-én lett vége, amikor a szovjet erők bevonultak Prágába. Mielőtt egy katonai repülőgépen a padlóhoz láncolva Moszkvába szállították volna, Dubček arra szólította fel a népet, hogy ne álljanak ellen. Miután kényszerűen engedjenek a szovjet követeléseknek, augusztus 27-én Dubčeket és néhány más reformert visszaszállították Prágába. Rövid ideig Dubček megtarthatta első titkári pozícióját, de az 1969-es "jégkorong-zavargások" és az azt követő krízis nyomán lemondott. 1969-70-ben törökországi nagykövetté nevezték ki, abban a reményben, hogy Nyugatra szökik (de ezt nem tette), majd 1970-ben kizárták a pártból.
1989-ben a bársonyos forradalom alatt a Václav Havel által vezetett civil fórumot támogatta. 1989. december 28-án megválasztották a szövetségi nemzetgyűlés szószólójának, majd 1990-ben újraválasztották.
1992. november 7-én halt meg, egy néhány héttel korábbi autóbalesetben elszenvedett sérülések következtében. A pozsonyi Slávičie Údolie-ban temették el.
Dubček élete legnagyobb részében Csehország és Szlovákia uniója mellett volt.
Based on work by 