Alpár Ignác
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alpár Ignác (Pest, 1855. január 17.– Zürich, 1928. április 27.): műépítész.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Pályája
Kőművesinasként kezdte, majd Hauszmann Alajos tanítványa lett. Berlinben tanult, majd hazatérése után 1882– 1889 között Steindl Imre, majd Hauszmann mellett volt tanársegéd. 1890-től önállóan foglalkozott tervezéssel. A késői historizmus mestere volt, aki eklektikus elemeket is alkalmazott épületein. Hírnevét középületei alapozták meg. Legismertebb műve Budapest XIV. kerületében a Városligeti tó partján a milleneumi ünnepségek tiszteletére a magyar építészet történetét épületmásolatokkal ábrázoló Történelmi Épületcsoport, amelyet legjellemzőbb részéről Vajdahunyad várának neveznek.
[szerkesztés] Fontosabb művei
- Megyeházák (Segesvár, Kolozsvár, Déva, Nyíregyháza stb.),
- tanintézetek (Eötvös-kollégium stb.),
- templomok (segesvári református templom, az 1964-ben városrendezési okokból lebontott brassói református templom stb.),
- fürdőépületek (Herkulesfürdő),
- színházak (Kassa),
- bankok (a Magyar Nemzeti Bank Szabadság téri épülete, 1902– 1905); a Technika Háza, volt Tőzsdepalota, 1902– 1905 stb.),
- biztosítóintézetek (Anker-ház stb.)
[szerkesztés] Emlékezete
- 1958-ban az Építőipari Tudományos Egyesület alapította az Alpár Ignác emlékérmet, amelyet évenként adományoznak a kiemelkedő tevékenységet elért építészeknek.
- Alpár Ignác szobra (Telcs Ede műve) a mestert középkori céhmester ruházatában ábrázolja, amint feltekint a Vajdahunyad várára.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Magyar Életrajzi Lexikon
Based on work by 