Burián István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk Burián István grófról, a Monarchia miniszteréről szól. Burián István ügyvédet (1815–1887) lásd itt.

Burián István gróf

Rajeci Burián István gróf (Stomfa, 1851. január 16 – Bécs, 1922. október 20.) magyar diplomata, politikus, az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügy- és pénzügyminisztere.

[szerkesztés] Pályafutásának kezdete

A konzuli akadémia elvégzése után Alexandriában, Bukarestben, Belgrádban és Szófiában teljesített diplomáciai szolgálatot. 1882–86 között az Osztrák-Magyar Monarchia moszkvai főkonzulja volt. 1887–95 között a Monarchia szófiai, 1896-ban stuttgarti, 1897-től athéni követeként dolgozott.

[szerkesztés] A Monarchia pénzügyminisztereként

Kállay Béni (1839–1903) utódjaként 1903-ban Burián István báró lett a Osztrák-Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere. E tisztségét 1903-12 között viselte). 1907. december 1-én, a közös minisztertanács ülésén Burián – mint a megszállt Bosznia-Hercegovina tartomány kormányzatának felelőse, elhibázottnak mondta elődje, Kállay Béni politikáját, amely a tartomány lakosságából a legkevésbé fejlődőképesnek ítélt muzulmán többségére támaszkodott, azt támogatta. Burián – szemben a Monarchiához leginkább lojális boszniai katolikus horvát kisebbség helyett — a nagyobb, erősebb szerb etnikumra kívánt támaszkodni. Megítélése szerint a szerbekben megvolt a Birodalomon belüli politikai érvényesülésre való vágy. Burián úgy vélte, hogy a szerbek autonómia-törekvése csakis a megszállt területeken belül való érvényesülésre irányult, és ebben nem látott kifelé gravitáló tendenciát. Burián Bosznia szerb lakóinak jelentős engedményeket javasolt, és olyan kormánypolitikát indítványozott, mely az ország mindhárom etnikumát (szerbeket, muzulmánokat és horvátokat) egyformán fejlesztette volna. Szükségesnek ítélte a bosnyák etnikumok politikai autonómiájának fejlesztését, és egy országos képviselőtestület felállítását is. Burián megítélése a szerbek politikai törekvéseiről utóbb súlyos tévedésnek bizonyult. Az azóta ismertté vált tények mutatják, hogy a boszniai szerbek ebben az időben már igen szoros összeköttetésben álltak a belgrádi szerb kormánnyal, politikai tevénységüket Belgrádból irányították. Bár a kormánytagok nem osztották Burián derűlátását, ő kezdeményezte Bosznia-Hercegovina annektálását, melyre 1908-ban sor is került.

1913. június 10-től 1915. január 13-ig Tisza István magyar miniszterelnök második kormányában Burián István kapta az uralkodó személye körüli miniszteri tárcát, ebben a minőségében a magyar miniszterelnök külpolitikai informátora lett, nagyban meghatározta a kormány és a miniszterelnök külpolitikai irányvonalát. Főrendiházi tag lett. A második Balkán-háború előtt a Bulgáriával való szövetség megerősítését sürgette, a háború után az Oroszországgal való ellentétek elsimítását tárgyalások útján igyekezett elősegíteni.

[szerkesztés] Az első világháborúban

Az 1914. évi szarajevói válság alkalmával Burián közvetítő szerepet játszott a Leopold von Berchtold gróf (1863–1942) közös külügyminiszter és Tisza István gróf (1861–1918) magyar miniszterelnök között felmerült ellentét elsimításában. Burián ellenezte a Szerbia elleni háborút, de annak kirobbanása után már a határozott fellépést támogatta.

1915. január 13-án Leopold von Berchtold külügyminiszter lemondásra kényszerült, mert világosság vált, hogy sem Olaszország, sem Románia nem vehető rá, hogy a központi hatalmak oldalán hadbalépjen. Utódjául Burián Istvánt nevezték ki közös külügyminiszterré, aki az olasz kérdésben következetes, hajthatatlan magatartást tanúsított. Megpróbálta meggátolni Románia és Olaszország hadbalépését az antant oldalán, de mindkét esetben kudarcot vallott. Mint a Monarchia külpolitikájának felelős vezetője, a világháború alatt diplomáciai tekintetben meglehetősen passzív magatartást tanúsított, és a problémák megoldását kizárólag a harctéri eredményektől tette függővé.

1916 elején kidolgozta a Monarchia hadicéljainak programját, amelyben nagyszabású annexiókat helyezett kilátásba, de az év végén már békeajánlattal fordult az antanthoz.

I. Ferenc József császár és király halála után, 1916. decemberében új uralkodó, IV. Károly lépett a trónra. Sorra leváltotta a háborús rezsim régi oszlopait: Conrad von Hötzendorf vezérkari főnököt, Burián István külügyminisztert, az osztrák kormányt, 1917-ben Tisza István magyar miniszterelnököt is, aki a német német szövetség lazításának akadálya volt. Buriánt közös pénzügyminiszterré nevezte ki. Károly császár és király, rokoni kapcsolatai útján titkos és dilettáns magán-békeakciókkal kísérletezett, a szövetséges Német Császárság háta mögött. Akciói 1918 áprilisában napvilágra kerültek. A megegyezéses békét elutasító Georges Clemenceau francia miniszterelnök nyilvánosságra hozta IV. Károly ún. Sixtus-levelét, véget vetve a különbéke-kísérleteknek.

Czernin közös külügyminiszter lemondott, utódja ismét Burián István gróf lett, Tisza István híve. Burián 1918. áprilisától októberéig ismét a közös külügyminiszteri tisztséget viselte. Kitartott a német szövetség mellett. Az uralkodót, aki kínos magyarázkodásra kényszerült a II. Vilmos német császár előtt, kikapcsolták a külpolitikából. A Monarchia hadseregét teljesen alárendelték a német hadvezetésnek.

[szerkesztés] A széthullás

A hadsereg olaszországi vereségei után Burián megpróbált kompromisszumos békekötést elérni. 1918. október 4-én békeajánlattal fordult Thomas Woodrow Wilson (1856-1924) amerikai elnökhöz, de az amerikai kormány elutasította a javaslatot. Miután ismételt békepróbálkozásai eredménytelenek maradtak, lemondott a külügyminiszterségről. 1918. október 17-én Tisza István bejelentette a Parlamentben: „A háborút elveszítettük”.

Ezt követően már nem vett részt a politikai életben. Bécsben hunyt el, 1922. október 20-án.