Fővárosi Állat- és Növénykert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Fővárosi Állat- és Növénykert (a budapesti köznyelvben gyakran csak Állatkert) Budapest XIV. kerületében, a Városliget szélén, az Állatkerti körút 6-12. alatt található.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Északkeletről a Nyugati pályaudvar vasútvonala, nyugatról a Dózsa György út, keletről a Varannó utca, délról az Állatkerti körút határolja. Közvetlen közelében van a Gundel étterem, a Fővárosi Nagycirkusz, valamivel távolabb pedig a Vidámpark.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Kezdeményezések

Már a reformkorban felmerült, hogy Pesten állatkertet kellene nyitni. Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója volt az első, aki hivatalosan is felvetette a tervet (1840), azonban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc derékba tört minden ilyen jellegű kezdeményezést. A világutazó Xantus János 1861-ben felelevenítette a törekvést, amit a Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban elfogadott. Felállt az Állatkerti Bizottmány, melynek nyomán Állatkerti Részvénytársulat alakult. A pesti tanács az állatkert létesítésének céljára a Városerdőben – ma Városliget – 30 évi díjtalan (pontosabban évi egyaranyas) használatra 32 hold földterületet biztosított. A területet 1865-ben jelölték ki – a két lehetőség közül a bécsi állatkert igazgatója javaslatára választották azt, amelyik közelebb esett a vasúthoz. Az ünnepélyes megnyitóra 1866. augusztus 9-én került sor, az első igazgato Xantus lett (1867-ig).

[szerkesztés] Biztató kezdetek, lehangoló folytatás

Az Állatkert alapvetően romantikus stílusban épült Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervei alapján. A kerttervező a Pest főkertésze, Pecz Ármin volt, aki a 900 m²-es Nagy-tó, valamint az azt tápláló kút tervezőjéhez, Reitter Ferenc mérnökhöz hasonlóan ingyen segítette a kert épülését. Az első évtizedekben a bemutatott állatok zömmel a Kárpát-medence élővilágából kerültek ki, bár igazi egzotikus különlegességek is akadtak (pl. Erzsébet császárné ajándéka, egy zsiráf. Egyébként Sissi férje, Ferenc József sem takarékoskodott: Schönbrunnból 35 állatot ajándékozott a pesti kertnek). Az egyik legnépszerűbb állat – többek között Deák Ferenc kedvence – egy Kristóf nevű barnamedve volt, de a kilencféle majom és a színes papagájok is megragadták a nagyérdemű szívét.

A kezdeti nagy érdeklődés hamarosan lelohadt, amit a kert vezetése mutatványosok, komédiások alkalmazásával, sorsjegykibocsátással akart orvosolni. (Az új állatszállítmányok nagyon drágák voltak, ráadásul a történelem is közbeszólt: azok az állatok, akiket Xantus János küldött Amerikából, a porosz-osztrák háború miatt végleg Hamburgban maradtak.) Sokat rontott a helyzeten bizonyos Czimek József pénztárnok, akit olcsó takarmány vásárlásával bíztak meg. Czimek penészes, romlott árut vett, mire Xantus lemondott. Utódja a kiváló zoológus, Kreisch János lett, aki Czimekkel folytatott harcába ellenfelével együtt belebukott. Az igazgató lemondott, a pénztárnokot menesztették. Utódja rövid időre Hegyessy Kálmán lett, majd miután a nagyobb jövedelem reményében az Állatkerti Részvénytársulat átalakult Állat- és Növényhonosító Társasággá, Berecz Antal lett az igazgató. Pénz azonban ekkor sem érkezett elég, az állatállományt járványok – télen pedig a madárházakat fosztogató ligeti rókák – pusztították. 1873-ban végül Serák Károly borsodi kisbirtokos ülhetett az igazgatói székbe.

[szerkesztés] A „Serák-korszak”

Serák harminc éven át vezette az intézményt, amit azóta egy utódja sem tudott megfejelni. A birtokvezetésben nagy gyakorlatra szert tevő Serák rendbe akarta tenni a pénzügyi helyzetet, ezért rengeteg komédiást, mutatványost alkalmazott – sőt, kezdetben az év végi zárójelentések kozmetikázásától sem riadt vissza. Mivel – minden visszásság ellenére – eredményeket tudott felmutatni, 1875-ban már a főváros is hajlandó volt segélyezni a kertet. 1876-ban készült el Hauszmann Alajos tervei alapján az oroszlánok háza, és gróf Semsey Andor egy madárházat építtetett.

1884-től kezdve a hajdani állatkereskedő Carl Hagenbeck „néprajzi mutatványai” (első alkalommal szingalézek jöttek 20 idomított elefánttal, de a nagyközönség megismerkedhetett a lappokkal és a sziúkkal is) rendszeresen megjelentek a pesti állatkertben, megnövelve a bevételeket. Így a vezetőség már arra is gondolhatott, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójára méltóképpen felkészülhessen. 1890-től kezdve rengeteg új, különleges állatot vásároltak: például Jónást, az első nílusi vízilovat, és egy már akkor is ritkaságszámba menő szumátrai orrszarvút. Új jövevények voltak a kertben a csimpánzok és orangutánok, az oroszlánfókák, a sörényes hangyászok, és a fehérfarkú gnúk is. Mindkét elefántfaj is bemutatásra került, és a kb. 2000 állatfaj között majdnem minden medveféle képviseltette magát is láthatott a közönség.

1896-ban a látogatószám és a bevételek minden eddiginél magasabbra rúgtak, azonban ekkor kezdődött az újabb mélyrepülés. A jelképes bérleti szerződés a fővárossal lejárt, Budapest pedig nem óhajtott továbbra is ilyen méltányos díjat szedni. A magas bérleti díjat a lohadó lelkesedés miatt nem lehetett kitermelni – az utolsó nagyobb állatvásárlás 1898-ban történt.

[szerkesztés] Csőd és átépítés

Miután a kert egyik legjövedelmezőbb, bár nem éppen profilba vágó egységét, az 1896-ban alapított ún. „Látványosságok Házát”, „ősbudavárat”, ami egy közönséges mulató volt a főváros végül bezáratta, csak romlott az állatkert pénzügyi helyzete. 1907-ben csődeljárás indult, az Állat- és Növényhonosító Társaságot pedig feloszlatták. A még mindig népszerű intézményt végül ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatára Budapest megvásárolta.

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

Az 1990-es években az intézmény igazgatója Persányi Miklós jelenlegi környezetvédelmi miniszter volt, akinek az idején jelentős rekonstrukció zajlott és a gyermekek szórakozását szolgáló létesítményekkel bővítették.