Kirkjubømúrurin
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Kirkjubømúrurin vagy egyszerűen Múrurin (magyarul falak) a Magnus-dóm romjai a feröeri Kirkjubøurban. Ez a szigetcsoport legjelentősebb középkori építménye, és az UNESCO Világörökség várólistájára is felkerült.
A gótikus romoknak nincsenek sem ablakai, sem teteje, és valószínűtlen, hogy valaha is elkészült volna. 25,5 m hosszú, 10,8 m széles és 9 m magas; tornyot hiába keresünk rajta, de vannak kezdemények amelyek arra utalnak, hogy építése tervbe volt véve. A mintegy másfél méter vastag falak hazai bazaltból épültek.
Az építkezést 1300 körül, annak az Erlendur püspöknek az idején kezdték el, akihez a Juh-levél is íródott, és aki a legjelentősebb feröeri püspök volt a középkorban. Erlendurnak egyébként később el kellett menekülnie a szigetekről, mert túl magas adót követelt, és feltehetőleg fellázadtak ellene; ez lehet az egyik magyarázat a dóm félbemaradására. Egy másik elmélet szerint a fekete halál felelős ezért, ami 1349-1350 folyamán Feröer lakosságának jelentős részét elpusztította.
Az északi oldalon található egy építmény, amelyről feltételezhető, hogy be volt fedve, és ott istentiszteleteket is tartottak. Ezt a tetőt 1772-ben egy lavina romba döntötte. Egyébként a közelben található az Olaf-templom is, amely a szigetek legrégebbi, napjainkban is működő temploma.
A székesegyházat egyébként Szent Magnus, Orkney jarlja és az izlandi Thorlak püspök tiszteletére szentelték. 1905-ben mindkettejüknek az ereklyéit (csontdarabokat) megtalálták; ezen kívül egy faszilánkot, amely állítólag Krisztus keresztfájából, ill. egy anyagdarabot, amely Mária köntöséből származik.
A romok belső oldalán tizenkét kőbe vésett kereszt volt látható, amelyekből hat ma is megvan, egy hetedik a közeli királyi gazdaságban, egy további pedig a Dán Nemzeti Múzeumban található.
A zord, gyakran viharos és esős feröeri időjárás az évszázadok folyamán erősen megviselte a romokat, ezért most renoválják, és felmerült, hogy egy üvegépülettel teljesen lefedjék.