Piliscsaba
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Közép-Magyarország |
| Megye | Pest |
| Kistérség | Szentendrei |
| Rang | község
|
| Terület | 17,21 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 2081 |
| Körzethívószám | 26 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Piliscsaba község Pest megyében, a Pilisvörösvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A megye északnyugati részén, Budapest határától 14 km-re, a Pilist és a Budai-hegységet elválasztó völgyben fekszik. Határos Pilisvörösvár, Piliscsév, Pilisjászfalu, Tinnye, Perbál, Nagykovácsi és Pilisszentiván településekkel. A településen áthalad a 10 sz. út és a Budapest - Esztergom vasútvonal.
[szerkesztés] Földrajzi elhelyezkedése
A 210 méter magasan megtelepült falut, északkeleten a Pilis-hegység 400 métert meghaladó hegyei (Kopasz-hegy 448 m), délkeleten a Budai-hegység hasonló magasságú hegyei (Kis-szénás 431 m, Csaba-hegy, Sós-hegy) délnyugaton a Gerecse déli részét képező Zsámbék-bajnai-dombvidék 200-250 méter magas agyagos dombjai határolják. A területén ered a Kenyérmezői-patak, amely északi-nyugati irányban halad a Duna felé.
[szerkesztés] Nevének eredete
A rómaiak az „Ad lucum felicem” (Boldog-liget) nevet adták az erdős hegyoldalakkal körülvett helynek. A falu neve - bizonyára török eredetű (caba: ajándék)- személynévből keletkezett. A „Pilis” előtag a Pilis-hegységre utal. A néphagyomány a község nevét Csaba királyfitól származtatja.
[szerkesztés] Demográfiai adatai
A község népessége az újratelepítés óta egyenletesen emelkedett az 1980-as évekig: 1785-ben 1075, 1850-ben 1174, 1870-ben 1375, 1910-ben 2374, 1941-ben 3285, 1949-ben 3618, 1980-ban 5227 fő volt a lakosság. Az utóbbi másfél évtizedben lassú népességfogyás tapasztalható (1990-ben 5201, 1995-ben 5044 fo). 1990-ben a nyugdíjasok, járadékosok aránya 22,7%, 1000 férfira 1012 nő jut a településen. A családszerkezet - annak dacára, hogy alapvetően őrzi a tradicionális modelleket - jelzi azok fellazulását, az elöregedést. A 15 évnél idősebb népesség csaknem kétharmada (61,6 %) él házasságban. Az átlagos családnagyság alig haladja meg a három főt; 10 családra 308 személy és csupán 123 gyermek jut.
A külterületi népesség nem jelentős; 1990-ben 1,2 %. A lakosság már a 20. század közepén zömmel nem a mezőgazdaságból élt (1941-ben a keresők 26,0%-a a mezőgazdaságban, 16,6%-a az iparban, 57,4%-a a harmadik szektorban dolgozott). A legnagyobb társadalmi csoport (38,2%) a közszolgálatban foglakoztatottaké volt. 1990-ig tovább csökkent a mezőgazdaságból élők aránya és növekedett az ipari dolgozóké; 17,8% dolgozott a mezogazdaságban, 38,1 % az iparban és 44,1 % a harmadik szektorban. Jelentős - elsősorban a fővárosba - ingázók aránya (az 1990-es években a dolgozók kétharmada ingázott, ennek több mint fele Budapestre).
Az 1990-ben a munkanélküliek aránya 4,1 % volt. A 18 éven felüli népességen belül legalább középiskolai végzettsége van 28,0%-nak és a 25 éven felüli népességen belül felsőfokú képzettsége van 8,6%-nak.
[szerkesztés] Nemzetiségei
1715-ben németekkel és szlovákokkal betelepített Piliscsaba lakossága a 20. század elejéig őrizte német és szlovák jellegét. Bél Mátyás 1730 körül úgy jellemezte a falut, mint a „szlávoknak egy új telepét”. Az 1850-es összeírás szerint teljesen német, 1870-ben és 1910-ben „német-tót község”-nek nevezett falu, 1930-ban már csak 50%-ban volt német és 12%-ban szlovák. A többi lakos magyarnak vallotta magát. Az 1941-es népszámláláskor tovább csökkent a német (43%) és a szlovák (11%) lakosság aránya. Ekkorra már a magyarok (44%) képviselték a faluban a relatív többséget. A háború utáni ki- és áttelepítések, az ettől való félelmek és a felgyorsuló urbanizáció következtében, 1990-re mindössze 2,3% vallotta magát nem magyar nemzetiségűnek.
[szerkesztés] Története
Piliscsaba területéről őskori, késő bronzkori, római-kelta és középkori leletek ismeretesek. Hajdan erre vezetett keresztül az Aquincum-ot (Óbudát) Brigetio-val (Újszőny) összekötő római hadi út.
Első írott emléke 1263-ból való, amikor a birtokosa Mois ispán és testvére Sándor volt. 1274-ben Mois ispán hasonnevű fia a falut a nyulak-szigeti apácáknak adta. 1393-ban a pálosok is kaptak itt birtokot. 1409-ben a solymári várnagy az apácák csabai erdeinek nagy részét kivágatta, a falut elpusztította. 1451-ben Csaba prediumként szerepel, az apácák bérbe adták. A 15. század végén újra benépesült a falu, de a török hódoltság kezdetén elpusztult, és csak a 18. században települt újjá, mint a budai klarisszák birtoka.
1703-ban 13, 1715-ben 17 család lakta a falut. Az 1703-as összeírás szerint a lakosok állatállománya 38 marha, 6 ló, 25 juh volt. A termés pedig 8 pozsonyi mérő búzát, 12 mérő árpát és 17 mérő zabot tett ki. Az 1720-as évektől jelentősen gyarapodott a lakosság: 1728-ban 40, 1744-ben 57, 1760-ban 90 adózó szerepel az összeírásokban. 1800 körül József nádor vásárolta meg a birtokot.
Első ismert pecsét 1731-ből való, rajta a falu címerével. Az állított ovális gyöngysor és vonal-gyűrűbe foglalt, körirat által határolt mezőben, szántott talajból kinövő három gabonaszál van, melyek két szélre hajlanak.
Az 1770-es úrbéri rendezéskor a 25 jobbágytelken 43 jobbágyot, valamint 104 házas és 4 házatlan zsellért írtak össze a faluban. A birtokaprózódás következtében 1828-ra - a 35,5-re növekedett jobbágytelken - a jobbágyháztartások száma 65-re, a házas zselléreké 22-re növekedett.
Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a falu birtokstruktúrájában meghatározó maradt a nagybirtok: 1935-ben az 5 hold alatti törpebirtok 10,9 %-ot, az 5 és 100 hold közötti középbirtok 27,4 %-ot, és a 100 hold feletti nagybirtok 61,7 %-ot tett ki. A legnagyobb birtoka (1865 hold) József főhercegnek volt. A tagosítás 1860-ban történt.
Az 1945-ös földosztással létrejött (átlagosan 10 holdas) kisbirtokokat, az 1950-es évek elejétől kezdték szövetkezetekbe (Új Barázda és Jókai) szervezni. Az 1960/61-es kollektivizáláskor 1133 holdon és 729 taggal létrejött a Haladás nevű szövetkezet. 1977-ben a tsz beolvadt a Solymári Pilisvölgye Mgtsz-be. Ez a szövetkezet pedig 1982-ben egyesült a Nagykovácsi Rozmaring Tsz-szel és így létrejött a solymári székhelyű Rozmaring Mgtsz, 4327 hektáron és 1327 taggal.
A 20. században több területcsatolás érintette Piliscsabát; 1925-ben Klotildliget néven kivált egy településrész, amely 1949-ben a Pilisliget nevet kapta és 1950-ben visszacsatolták Piliscsabához. 1994. december 11-én kivált belőle az önálló községgé szerveződött Pilisjászfalu. Az 1956-os forradalom idején kisebb harc tört ki a falu határában. November 28-án a Piliscsbától kb. 3 km-re lévő Janza tanyánál az erdő átfésülése során egy szovjet katonai alakulat 8 főből álló fegyveres csoporttal került tűzharcba. Hét felkelő visszahúzódott az erdőbe, egy fogságba esett. Az 1989.-es rendszerváltozás után, Piliscsabán is demokratikusan megválasztották az önkormányzatot.
[szerkesztés] Mezőgazdasága
A 18. század végétől 1927-ig a környéken folyó fakitermelés következményeként a kivágott erdő helyén több száz hektár kiterjedésű dolomitkopáros maradt meg. Ekkor kezdte meg Dévényi Antal erdőmérnök a kopár hegyoldalakat betelepíteni erdei fenyővel és munkássága nyomán az egész országban itt hozta meg a legszebb eredményét a kopárfásítás. (A múlt században a források említenek akác- és más faültetvényeket is Piliscsabán, az „okszerű erdészeti szabályok szerint” kezelt főhercegi erdőbirtokon.)
A művelési ágak közül a legnagyobb arányú az erdő (a terület felén). A domboldalakon kialakított szántók, a rét-legelőterületek jóval kisebb jelentőségűek. Az utóbbi évtizedekben erősen lecsökkent a szőlő, növekedett a kert-gyümölcsösök, az üdülő telkek kiparcellázásával pedig a többszörösére emelkedett a nem mezőgazdasági terület aránya. A szántóföldi növénytermesztésben meghatározó a búza-, a kukorica- és a burgonyatermesztés.
[szerkesztés] Egyházai
A község szinte teljes egészében római katolikus:
- 1836-ban 100%
- 1890-ben 96,8%
- 1941-ben 89,6%
A 20. században kisebb református (1941-ben 5,7%), evangélikus (1941-ben 2,8%) és izraelita (1941-ben 1,5%) közösségek is éltek Piliscsabán. Katolikus plébániája már 1711-ben újjáalakult. A XVIII. század első évtizedeiben középkori templomát használták. Az apácák 1728-ban új templomot építettek. Minthogy a gyarapodó népesség miatt ez szűknek bizonyult, 1778-ban új templom építésébe fogtak. A Szent Szűz születése tiszteletére szentelt templom 1781-ben készült el, egyhajós, homlokzati tornyos formában. Egységes barokk stílusát máig megőrizte. Berendezése a budai klarissza templomból - a rend felosztása után - került ide. A templomban egy 15. századi - minden valószínűség szerint másodlagosan idekerült Madonna szobor van. 1903-ban a Szent Vince irgalmasrend kolostora, 1907-ben a lazarista kongregáció rendháza és temploma épült fel. Ez utóbbit József főherceg építtette.
[szerkesztés] Iskolái
A faluban 1711-ben már működött katolikus kántortanító. Újabb katolikus elemi iskola 1779 körül épült. 1903-ben nyílt meg az államióvoda és az állami elemi népiskola. Jelenleg több, mint ötszáz (1995-ben 545) általános iskolai tanulót oktat 50 nevelő. Az óvodások száma több mint kétszáz. 1994. szeptember 22-én nyílt meg Piliscsabán a volt szovjet laktanyai épületek átalakításával és újak emelésével a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkara. A kar létszáma 1996-ban már meghaladta az ezret.
[szerkesztés] Építészete
A házak (1785-ben 181, 1910-ben 373, 1930-ban 446, 1960-ban 958, 1995-ben 1834) a XX. század derekáig főleg vályogból és sárból épültek. A múlt század hetvenes éveiben a megyei monográfus szerint a falunak: „Nagyon emeli a tetszetősségét, hogy minden ház előtt kertecske van; - az országútmente jegenyefasorral van kiültetve; díszíti a templom körül lévő szabad tér. A csinos házak vagyonosságra mutatnak.” Az 1960-as évektől - a jelentős építkezések nyomán - emelkedett a házak komfortossága, 1990-ben a lakásoknak csaknem kétharmada (59,4%) összkomfortos, vagy komfortos volt. (1960-ban még csak a lakások 16,3%-ában volt fürdőszoba.) A vízvezetéket (1995-ben a lakások 56,3 %-ában) zömében, a gázvezetéket (1995-ben a lakások 52,6 %-ában) teljesen a rendszerváltás után építették ki a faluban.
[szerkesztés] Hires embere
Varga Lajos építész személyében a község Kossuth-díjassal (1951) is büszkélkedhetett.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Római katolikus templom (1728, egyhajós, homlokzati tornyos, barokk stílusú, a budai klarissza templom berendezésével.
[szerkesztés] Egyetem
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkara 1994. szeptember 22-én nyílt meg Piliscsabán a volt szovjet laktanyai épületek átalakításával és újak emelésével. A kar létszáma 1996-ban már meghaladta az ezret. Az egyetemi épület (Stephaneum) 2001-ben épült Makovecz Imre tervei alapján.
[szerkesztés] Kirándulóhelyek
- Garancsi-tó (a határban, Tinnye felé)
- Csabai-torony (dolomitszikla)
- Nagy-Szénás hegy (550 m)
[szerkesztés] Partnertelepülései
Möckmühl, Németország 2004
Veľký Lapáš, Szlovákia 2004
Cherasco, Olaszország
Based on work by 