Plutarkhosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Plutarkhosz, Plutarchos, Plutarchus (Khairóneia, Kr. u. 45 után - Khairóneia, Kr. u. 120 után), görög író

Jómódú boiótiai birtokos családból született, mikor már az egész görög világ a Római Birodalom része volt. Athénban tanult retorikát és filozófiát. Alkalmi utazásoktól eltekintve, melyek során járt Alexandriában, Kisázsiában, Rómában pedig többször is, Khairóneiában élt, családi birtokán, egyfajta magániskola vezetőjeként családtagjai, tisztelői és tanítványai körében. Mint megbecsült író barátai közé számíthatta a birodalom több vezető politikusát, egyikük révén a római polgárjogot is elnyerte. Politikai szereore vagy befolyásra nem törekedett, megmaradt öntudatos görög lokálpatriótának, római nevét (Mestrius) nem is használta. Hagyománytiszteletből mégis részt vett a helyi közéletben, így tagja volt a delphoi Apollón-templom papságának.

Rendkívül termékeny író volt, bár műveinek csak mintegy fele maradt ránk, az anyag így is több ezer nyomtatott oldalt tesz ki. Az összegyűjtés és a rendszerezés a XIII. században élt Maximosz Planudész érdeme, aki az iratokat két nagy csoportba osztotta. Az első rész „Éthika" (Erkölcsi iratok) cím alatt 78 munkát foglal magába, amelyek közül néhány biztosan nem Plutarkhosztól származik (az ilyen munkákat a tudomány Pszeudo-Plutarkhosz névvel jelöli), s akadnak köztük vitatott hitelességűek is. A második csoport a „Bioi paralléloi" (Párhuzamos életrajzok), ennek összeállítása és címe is magára a szerzőre megy vissza.

Az „Éthika" cím félrevezető, mert korántsem fejti ki ezen munkáknak a rendkívül sokrétű tematikáját. A „Gamika parangelmata" (Házassáhi tanácsok) című irata a tiszta családi életre buzdít, amelyben a nő igazi társa a férfinak. A további iratok egy része korabeli filozófiai iskolák vitáihoz kapcsolódik. Ő maga elkötelezett platonista volt, erről tanúskodik többek között a „Platónika zétémata" (Platóni problémák) című munkája, valamint több vitairata a sztoikusok és epikureusok ellen. Érdeklődése kiterjedt a természettudományra is: ilyen tárgyú műve például az „Aitia phüszika" (Természeti dolgok). Több irat foglalkozik vallási kérdésekkel, többek között az egyiptomi vallástörténet szempontjából fontos „Peri Iszidosz kai Osziridosz" (Ízisz és Ozirisz). Nem hiányoznak a politikai-államtudományi iratok sem. Társadalomtudományi munkái nagyrészt elvesztek, ránk csupán az „Arisztophanész és Menandrosz összehasonlítása" maradt, amelyben a hellenisztikus szerzőt Arisztophanés fölé helyezi, továbbá a „Peri tész Hérodotu kakoétheiasz" (Hérodotosz rosszindulata), amelyben a Plutarkhosz szülőföldjének a perzsa háborúk idején folytatott kevéssé dicsőséges politikáját igyekezett tisztára mosni. Ifjúkori írásai szónoklatok.

Plutarkhosz máig tartó népszerűségét elsősorban a görög és római múlt uralkodóinak, hadvezéreinek és államférfiainak szentelt biográfiáinak köszönheti. A „Párhuzamos életrajzok" minden könyve egy görög és egy római személyiség életrajzát tartalmazza. A párosítás alapja jellemük hasonlósága vagy a sorsukban megmutatkozó azonos mozzanatok, melyeket az életrajzpár után következő -esetenként elmaradó- összehasonlítás (szünkrészisz) külön is részletez. A gyűjtemény, amelyet idős korában írt, csaknem teljes egészében ránk maradt, mindössze egyetlen életrajzpár veszett el belőle. A 22 könyv összesen 46 életrajzot tartalmaz, mivel van egy kettős páros: Agisz és Kleomenész - Tiberius és Gaius Gracchus. További négy, eredetileg nem ebbe a sorozatba tartozó önálló életrajzot a kiadások ehhez a gyűjteményhez csatolnak. A címszereplők sora a legendás héroszoktól, Thészeusz - Romulus-tól a Kr. e. II. században élt Philopoiménig terjed. Életrajzaiban Plutarkhosz többnyire pozitív példákat keresett, de nem hiányzik a nagysággal párosuló hibák negatív tanulsága sem, mint például a Démétriosz - Antonius pár esetében. A görög és római nagyságok párba állítása azt sugallja, hogy a két nép legjobbjai képesség, jellem, műveltség tekintetében egyenrangúak egymással, ami kortársai számára korántsem volt magától értetődő.

A nyugati középkor még alig tudott róla, fölfedezése a XV. századi latin fordításokkal kezdődik. A humanisták elsősorban az „Éthika"-t értékelték, amelyek egyik darabját Janus Pannonius is lefordította latinra („Dicta regum et imperatorum", Királyok és császárok jeles mondásai, 1467).

Érdekes, hogy a „Párhuzamos életrajzok" című munkájában található az ókori világ egyik legkézzelfoghatóbb UFO-leírása, Lucullus életrajzában:

„...ezzel Mithridatész ellen indult harmincezer gyalogossal és kétezer-ötszáz lovassal. Amikor látótávolságra megközelítette az ellenséget, elbámulva látta, milyen sokan vannak; ezért elhatározta, hogy nem ütközik meg velük, hanem húzza az időt. De Marius, akit egy hadsereg élén Sertorius küldött Hispaniából Mithridatészhez, szembeszállt vele és harcra hívta ki. Lucullus erre csatasorba állította seregét, hogy megütközzék. Már éppen egymásra rohantak volna, midőn, minden szemmel látható előzmény nélkül, hirtelen szétnyílt az ég, és egy lángoló, alakjára leginkább boroskorsóhoz hasonló, ezüstszínű tárgy esett le a két tábor közé. A látvány úgy megijesztette a szemben álló feleket, hogy szétváltak. Ez a csodálatos jelenség, mint mondják, Phrügiában, az úgynevezett Otrüai közelében történt."

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)