Sejtmembrán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.
Minden sejtet a sejtmembrán, a cytolemma határol, amelynek hidrofób tulajdonságai megóvják a sejt belsejében és a sejten kívül levõ vizes oldatokat a hidrofil elemek végzetes kimenetelű keveredéseit.
A sejtekben kettõs membránrendszer található.
Ezekben különbözõ elhelyezkedésû fehérjemolekulák találhatóak, amelyek minden egyes membránnak megadják a maga egyedi, megkülönböztető jellegét, s végrehajtják annak speciális feladatát. Vannak külsõ és belsõ membránok. Ezeket kettõs foszfolipidréteg építi fel. A foszfolipidek egy vízben oldható, kémiailag hidrofil és egy szénhidrogén, ezért zsírszerû, vízben nem oldódó, azaz kémiailag hodrofób részbõl állnak.
A membrán felépítésében egymáshoz kapcsolódnak a hidrofób molekulavégek és a vizes közeg felé tekintenek a hidrofil részek. A foszfolipidek hidrofil feje kolin-, etanolamin-, szerin-, vagy inozitolgyökhöz kapcsolódó foszfátból áll. A fej két hidrofób farokhoz kapcsolódik, két zsírsavlánchoz.
A legtöbbet tanulmányozott foszfolipid a kolingyököt tartalmazó foszfatidil-kolin. Ennek - akárcsak a többi foszfolipidnek - fontos tulajdonsága, hogy vizes környezetbe kerülve az egyes molekulák spontán kettõs réteggé rendezõdnek. A szénhidrogén belsejük miatt lényegében átjárhatatlanok a legtöbb biológiai molekula - pl. aminósavak, a cukrok, a fehérjék és a nukleinsavak -, valamint az ionok számára.
Ezek mind igen jól oldódnak vízben, szénhidrogén oldószerekben viszont oldhatatlanok. Ez a körülmény teszi lehetõvé, hogy a kettõs réteg válaszfalként mûködjék. Két másik féle lipid is található a foszfolipidek mellett az állati sejtek membránjaiban: a glikolipid és a koleszterin. A glikolipidek a membrán lipidjeinek csak kis töredékét alkotják és csak a külsõ rétegben fordulnak elõ. Ezzel szemben a koleszterin fontos membránalkotó lipid. Az eukarióta sejtek plazmamembránjában nagyjából egyezõ számú foszfolipid- és koleszterinmolekula található. A koleszterin hozzáadása a foszfolipid matrixhoz kissé rugalmatlanabbá és még kevésbé áteresztõvé teszi a membránt.
A membránbarrier bizonyos anyagok számára kívánatos átjárhatóságát a sejtmembránban különbözõ fehérjemolekulák biztosítják, pórusok, vagy karriereknek nevezett transzportfehérjék formájában. Ezek a fehérjék lipoproteidek, melyek vízben oldódnak , mivel harmadlagos szerkezetük olyan, hogy a fehérje komponens helyezkedik el kívül és a lipoid komponenst mintegy beburkolja.
Based on work by 