Szabad királyi város
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A szabad királyi város (latinul: libera regiae civitas, vagy egyszerűen civitas) várostípus volt a történelmi Magyar Királyságban.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kiváltságok
A szabad királyi városok csak a királynak voltak alávetve, a király tulajdonát képezték. A szabad királyi városok lakóinak kiváltságához tartozott a mezővárosokkal szemben, hogy joguk volt fallal bekeríteni a települést. A beköltözőknek polgárjogot adhattak. Plébánosaikat maguk választhatták. Fontos volt a vásártartás joga és az árumegállító jog. A polgárok szabadon végrendelkezhettek. Adóikat a királynak évente egy alkalommal, egy összegben fizették.
[szerkesztés] A tárnoki városok
A legfontosabb királyi városok az úgynevezett nyolc tárnoki város csoportját alkották, amelyeknek az önálló bíráskodás is a kiváltságaik közé tartozott. A 15. század végén ez a nyolc város Buda, Pest, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa és Eperjes voltak. Tehát lényegében a leggazdagabb városok tartoztak ide.
A tárnoki városok a tárnoki szék vagy tárnokszék alá tartoztak. Ezekben a városokban az úgynevezett Budai Jogot alkalmazták, és a tárnokmester bíráskodott. A polgári perekben a fellebbezést a polgári ülnökökkel működő tárnoki székhez kellett benyújtani.
[szerkesztés] A személynöki városok
A többi szabad királyi város a személynöki városok csoportját alkotta, amelyek a személynöki székhez fellebbezhettek peres ügyeikben. A személynöki szék élén a királyi személynök állt, mint az uralkodó személyének bírósági helytartója. A középkor legvégén Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Kisszeben és Szakolca tartoztak ide.
[szerkesztés] Szabad királyi jogú bányavárosok és szász városok
A szabad királyi városok harmadik csoportjába tartoztak a Garamvölgy és környéke bányászattal foglalkozó városai: Selmecbánya, Besztercebánya, Libetbánya, Bakabánya, Bélabánya, Körmöcbánya, Újbánya. Ezenkívül szabad királyi jogállása volt az erdélyi szászok valamennyi városának ("Szász Egyetem"), amelyek élén a királyi képviseleti joggal felruházott szebeni polgármester állt.
[szerkesztés] A szabad királyi városok története
Bár kialakulásuk már a 11.-12. században megkezdődött, a 14- 15. század fordulóján vált külön a szabad királyi városok kategóriája a mezővárosoktól. A lényeges mozzanat az a törekvés volt, hogy e városok kikerüljenek a nemesi vármegye fennhatósága alól, és ahogy nevük is mutatja, csak a királynak legyenek alávetve.
A 17. században a magyar nemesség igyekezett elérni e kiváltságok szűkítését, illetve a király szabad királyi várossá nyilvánításra 1687-től csak a rendi országgyűlés jóváhagyásával volt jogosult. A 18. század végétől a nemesség még azt is elérte, hogy az összes szabad királyi város szavazatát az országgyűlésen egynek vegyék.
Ennek ellenére a szabad királyi városok száma fokozatosan növekedett. Míg a 17. század végén a számuk 32 volt, addig 1828-ban Magyarországon összesen 51 szabad királyi város volt.
1848-ban A szabadságharc idején hozott törvény (1848:23.tc.) megszüntette a szabad királyi városokat és a városok jogi helyzetére három új kategóriát állított fel:
- kisváros (12 ezernél kevesebb lakos)
- középváros (12-30 ezer lakos)
- nagyváros (30 ezernél több lakos).
1867 után a szabad királyi városok jelentősége végleg megszűnt. A kategória hivatalosan 1870-ben tűnt el, miután az 1870:42. törvénycikk a szabad királyi városokat törvényhatósági jogú várossá nyilvánította. Ezt követően az 1871:18.tc. a kisebb településeket rendezett tanácsú várossá minősítette. (Horvátországban az eltérő törvények miatt tovább fennmaradtak a szabad királyi városok, illetve újabbak is létrejöttek, pl. Belovár, Sziszek.)
[szerkesztés] Szabad királyi városok listája
A magyar történelem során szabad királyi városi kiváltságokat élvező települések:
- Alvinc,
- Arad,
- Bakabánya,
- Bártfa,
- Bazin,
- Beregszász,
- Beszterce,
- Besztercebánya,
- Bélabánya,
- Brassó,
- Breznóbánya,
- Buda,
- Debrecen,
- Dés,
- Eperjes,
- Erzsébetváros,
- Eszék,
- Esztergom,
- Felsőbánya,
- Fiume,
- Győr,
- Gyulafehérvár,
- Jablanac,
- Kapronca,
- Kassa,
- Késmárk,
- Kismarton,
- Kisszeben,
- Kolozsvár,
- Komárom,
- Korpona,
- Kostajnica,
- Körmöcbánya,
- Körös,
- Kőszeg,
- Libetbánya,
- Lőcse,
- Marosvásárhely,
- Máramarossziget,
- Medgyes,
- Modor,
- Nagybánya,
- Nagyszeben,
- Nagyszombat,
- Nyitra,
- Pest,
- Pécs,
- Podolin,
- Pozsega,
- Pozsony,
- Ruszt,
- Segesvár,
- Selmecbánya,
- Sopron,
- Szabadka,
- Szakolca,
- Szamosújvár,
- Szatmárnémeti,
- Szeged,
- Szentgyörgy,
- Szék,
- Székesfehérvár,
- Temesvár,
- Trencsén,
- Turócbéla,
- Újbánya,
- Újvidék,
- Ungvár,
- Vasvár,
- Versec,
- Zágráb,
- Zengg,
- Zombor,
- Zólyom.
[szerkesztés] Források
- Magyar történelmi fogalomtár, szerk. Bán Péter, Bp., Gondolat, 1989. ISBN 9632822021
- Bácskai Vera - Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest, 1984.
Based on work by 