Fejezet 9

1 Felele pedig J??b, ??s monda:
2 Igaz, j??l tudom, hogy ??gy van; hogyan is lehetne igaz a haland?? ember Istenn??l?
3 Ha perelni akarna ?? vele, ezer k??z??l egy sem felelhetne meg n??ki.
4 B??lcs sz??v?? ??s hatalmas erej??: ki szeg??lhetne ellene, hogy ??ps??gben maradjon?
5 A ki hegyeket mozd??t tova, hogy ??szre se veszik, ??s megford??tja ??ket haragj??ban.
6 A ki kirengeti hely??b??l a f??ldet, ??gy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 A ki sz??l a napnak ??s az fel nem k??l, ??s bepecs??teli a csillagokat.
8 A ki egymaga fesz??tette ki az egeket, ??s a tenger hull??main tapos.
9 A ki teremtette a g??ncz??lszekeret, a kasz??s csillagot ??s a fiasty??kot ??s a d??lnek titkos t??rait.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, ??s csud??kat megsz??ml??lhatatlanul.
11 ??m??, elvonul mellettem, de nem l??tom, ??tmegy el??ttem, de nem veszem ??szre.
12 ??m??, ha elragad valamit, ki akad??lyozza meg; ki mondhatja n??ki: Mit cselekszel?
13 Ha az Isten el nem ford??tja az ?? haragj??t, alatta meghajolnak R??h??b czinkosai is.
14 Hogyan felelhetn??k h??t ??n meg ?? n??ki, ??s lelhetn??k vele szemben szavakat?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetn??k n??ki; kegyelem??rt k??ny??r??gn??k ??t??l?? bir??mhoz.
16 Ha seg??ts??g??l h??vn??m ??s felelne is n??kem, m??g sem hinn??m, hogy szavamat f??l??be vev??;
17 A ki forg??sz??lben rohan meg engem, ??s ok n??lk??l megsokas??tja sebeimet.
18 Nem hagyna m??g l??lekzetet se vennem, hanem keser??s??ggel lakatna j??l.
19 Ha er??re ker??lne a dolog? ??m??, ?? igen er??s; ??s ha ??t??letre? Ki t??zne ki ??n n??kem napot?
20 Ha igaznak mondan??m magamat, a sz??jam k??rhoztatna engem; ha ??rtatlannak: b??n??ss?? tenne engemet.
21 ??rtatlan vagyok, nem t??r??d??m lelkemmel, ??t??lom az ??letemet.
22 Mindegy ez! Az??rt azt mondom: elvesz??t ?? ??rtatlant ??s gonoszt!
23 Ha ostor??val hirtelen meg??l, neveti a b??ntelenek megpr??b??ltat??s??t.
24 A f??ld a gonosz kez??be adatik, a ki az ?? bir??inak arcz??t elfedezi. Nem ??gy van? Kicsoda h??t ???
25 Napjaim gyorsabbak val??nak a kengyelfut??n??l: elfut??nak, nem l??ttak semmi j??t.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan j??r?? haj??k, mik??nt zs??km??ny??ra csap a kesely??.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskod??sommal ??s vid??m leszek:
28 Megborzadok az ??n mindenf??le f??jdalmamt??l; tudom, hogy nem tal??lsz b??ntelennek engem.
29 Rossz ember vagyok ??n! Minek f??raszszam h??t magamat hi??ba?
30 Ha h??v??zzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Akkor is a posv??nyba m??rtan??l engem ??s az ??n ruh??im is ??t??ln??nak engem.
32 Mert nem ember ??, mint ??n, hogy n??ki megfelelhetn??k, ??s egy??tt p??rbe ??llan??nk.
33 Nincs is k??z??tt??nk igazl??t??, a ki kez??t k??zbe vethesse kett??nk k??z??tt!
34 Venn?? csak el r??lam az ?? veszszej??t, ??s az ?? rettent??s??vel ne rettegtetne engem:
35 Akkor sz??lan??k ??s nem f??ln??k t??le: mert nem ??gy vagyok ??n magammal!