Albedó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az albedó egy felületre vagy testre érkező elektromágneses sugarak visszaverődési képességének a mérőszáma. Az albedót legtöbbször csak a látható hullámhossztartományon vizsgáljuk, azaz a tárgyra érkező látható fény mennyiségének a tárgy által visszavert (százalékos) arányát értjük rajta. A 100% albedójú test a rá eső fényt teljes egészében visszaveri, a 0%-os albedójú pedig minden fényt elnyelő, abszolút fekete test.
A Föld átlagos albedója 39%; a friss hófelszínek 90%-os, míg az óceánok ennél jóval alacsonyabb értékkel bírnak. A Hold átlagos albedója 12%. A jelenleg ismert legnagyobb albedóval (99%) a Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus rendelkezik.
 |
Ez a csillagászati vagy űrkutatási tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 