Apollo–1
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Apollo–1 lett volna az Apollo-program első repülése a világűrben emberekkel a fedélzeten, de egy végzetes baleset következtében a repülésre kijelölt űrhajósok gyakorlatozás közben meghaltak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Személyzet
[szerkesztés] Tartalék személyzet
- Walter Cunningham
- Donn Eisele
- Walter Schirra
[szerkesztés] A baleset
1966 végére az amerikaiak készen álltak az új űrhajó első, személyzettel végrehajtandó próbarepülésére. A legénység (Gus Grissom, Edward White és Roger Chaffee) feladata az Apollo anyaűrhajó (a CSM) kipróbálása lett volna Föld körüli pályán. Sajnos, 1967. január 27-én, a 34-es indítópadon álló Apollo-űrhajóban próba közben halálos baleset történt. Az Apollo-kabinban az egyszerűség és a súlymegtakarítás kedvéért 35 kilopascal nyomású tiszta oxigén légkört alkalmaztak. Grissom parancsnok széke közelében rövidzárlat keletkezett, majd gyorsan terjedő tűz ütött ki. Mint az utólagos vizsgálat kiderítette, a sok gyúlékony anyagot is tartalmazó kabinban a tűz miatt keletkező szén-monoxid okozta az űrhajósok halálát. Az égési sérüléseket az űrhajósok talán túlélhették volna. Az összeégett kabinban egyedül a papírból készült repülési dokumentáció maradt épen, csak a széle pörkölődött meg kissé...
A balesetet követő vizsgálat után számos javítást és átalakítást végeztek az anyaűrhajón. A későbbiekben a kabinban a startig rendes nitrogén-oxigén légkört tartottak fenn, kiiktatták a gyúlékony anyagokat, s míg a régi ajtót csak percek alatt lehetett kinyitni, az újat már 5 másodperc alatt. Az első, emberrel végrehajtott Apollo-űrrepülés mindezek miatt másfél évet késett.
[szerkesztés] Forrás
- Élet és Tudomány, 1999., 8. szám - Dr. Mészáros István: Kozmikus történelem: KIS LÉPÉS EGY EMBERNEK... ;
Based on work by 