Aranyszájú Szent János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aranyszájú Szent János, Ióannész Khrüszosztomosz, Johannes Chrysostomus (Antiochia, ma Antakya, Törökország, Kr. u. 344-354 körül - Comana, ma Amasy, Törökország, Kr. u. 407) Görög egyházi író, az egyházatyák egyike

A kor legnagyobb pogány szónokának, Libaniosznak volt tanítványa, de később felvette a keresztséget, sőt 386-ban pappá szentelték. 397-től hat éven át, 404-ig Konstantinápoly püspöke volt, ezalatt mélyreható reformokat vezetett be: kórházakat és jótékonysági intézményeket hívott életre, a városban lakó gótok számára külön gót klérust szervezett - az ariánus hitet azonban mereven ellenezte, és nagy szerepe volt abban, hogy 400-ban Konstantinápoly népe fellázadt és elűzte Gainas gót főparancsnok csapatait. Megalkuvást nem ismerő magatartása miatt a papság egy része, később maga a császárné, Eudokia is szembefordult vele. Előbb Armeniába száműzték, de mivel innen is állandóan levelezett híveivel, utóbb a Fekete-tenger észak-keleti partvidékére toloncolták át - ide utaztában halt meg.

Mint pap és egyházfő, de még mint író is a gyakorlat embere volt: még kb. 20, elméleti jellegű műve is a korabeli kereszténység mindennapos problémáit tárgyalta, úgymint házassági erkölcs, papi élet, aszkézis, stb. Munkássága nem maradt ránk teljes egészében, de így is a legterjedelmesebb a görög egyházatyák közt. Gerincét levelei és beszédei alkotják. Beszédeinek száma az ezret is meghaladja, több száz közülük ma is kiadatlan, s csak a legutóbbi évtizedekben is egyre újabbak kerülnek elő. Ezekben hol bibliai helyeket magyaráz, hol ünnepekről, szertartásokról szól, néha mártírok és egyházfők emlékét eleveníti fel, vagy épp egy-egy visszásság, például a színház- és kocsiverseny-őrület ellen száll síkra. Beszédei művelődéstörténeti szempontból is roppant értékesek, akárcsak ránk maradt 236 levele, amelyek közül külön említést érdemel a hívéhez, Olümpia diakonisszához írott 17 levél.

Már korán óriási népszerűségre tett szert: jellemző, hogy amikor meghívták püspöknek, hívei tiltakozását elkerülendő, lopva kellett távoznia Antiochiából. Mindinkább növekvő tekintélyét tanúsítja a nevéhez a 6. századtól tapadó jelző, a Khrüszosztomosz (aranyszájú) is. Neve alatt sok, nem tőle származó irat is forgalomba került. Kétes a hitelessége mintegy félezer beszédének, biztosan nem az ő műve a pravoszláv egyházban ma is használatos Khrüszosztomosz-liturgia illetve a Kaiszaroszhoz intézett levél sem, amely a reformáció korában sok vita alapja volt.