Bajorországi Gizella
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bajoroszági Gizella (985 körül - 1065. május 7.) az első magyar királyné, I. István király felesége.
II. Henrik bajor herceg lánya, II. Henrik német-római császár húga, akinek 995-ben kérte meg a kezét Géza fejedelem fia, István számára.
A hercegnő kíséretében több német lovag érkezett Magyarországra. Fontos szerepet vállalt a kerszténység terjesztésében, számos ajándékot adott különböző templomoknak. Az a miseruha, amit a székesfehérvári templomnak ajándékozott, később a magyar királyok koronázási palástjává vált. Ezen szerepel I. István egyetlen korabeli, hitelesnek minősíthető ábrázolása, hímzés formájában. Veszprém völgyében apácakolostort is alapított.
A királyi párnak több gyermeke is született, de csak Imre herceg élte meg a felnőttkort.
István halála után jövedelmei egy részétől megfosztották. Aba Sámuel halála után tért vissza Bajorországba, ahol a passaui apácakolostorba lépett be, melynek később főnökasszonya lett.
Sírja búcsújáró hely. Bár először a 18. században kezdeményezték, végül 1975-ben avatták boldoggá.
[szerkesztés] Forrás
- Magyar Életrajzi Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.)
Based on work by 