Eugénia császárné

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Maria Eugenia Ignacia Augustina Palafox de Guzmán Portocarrero y Kirkpatrick, Teba IX. grófnője, ismertebb nevén Eugénie de Montijo (1826. május 5. – 1920. július 11.) Franciaország császárnéja (1853-1871), III. Napóleon felesége.

Tartalomjegyzék 1 Család, származás 2 Franciaország császárnéja 3 A politika és a divat élvonalában 4 A császárság bukása után 5 A császárné emlékezete

[szerkesztés] Család, származás

Franciaország utolsó császárnéja Granadában, Spanyolországban született Don Cipriano Palafox de Guzmán y Portocarrero, Teba (és Montijo) grófjának és félig skót, félig spanyol feleségének, Maria Manuela Kirkpatrick gyermekeként. Anyai nagyapja, a skót születésű William Kirkpatrick az Egyesült Államok malagai konzulja volt, később pedig borkimérést vezetett. Eugénia testvére, Maria Francisca de Sales, aki szintén örökölte a Montijo címet sok más mellékes családi titulussal egyetemben, Alba hercegéhez ment feleségül, ám 1860-ban elhunyt. Egyes források szerint nem Don Cipriano volt a két lány vér szerinti apja - az a szóbeszéd járta, hogy az igazi apa egy brit diplomata, a később külügyminiszterségig jutó George William Frederick Villiers, Clarendon grófja volt.

[szerkesztés] Franciaország császárnéja

Teba grófnője, ahogy házassága előtt ismerték, Párizsban nevelkedett, a Sacré Coeur bazilika arisztokraták körében népszerű zárdájában, ahol alapos római katolikus nevelésben részesítették. Amikor a nála 18 évvel idősebb Louis Napoléon herceget, I. Napóleon unokaöccsét 1848. decemberében a Francia II. Köztársaság elnökévé választották, Eugénia édesanyjával együtt megjelent az Elysée-palotában rendezett bálon. Itt találkozott a későbbi császárral, aki 1853. január 30-án vette feleségül, miután Viktória királynő tizenéves unokahúga, Adelaide von Hohenlohe-Langenburg hercegnő visszautasította közeledését.

1853. január 22-én III. Napóleon egy trónbeszédben hivatalosan is bejelentette eljegyzését a következő szavakkal: „Olyan nőt választottam, akit szeretek és tisztelek, nem pedig egy azt, akit nem is ismerek, és akivel a szövetség az előnyök mellett áldozatokkal is járna."

Az úgynevezett szerelmi házasságot némi szarkazmussal kommentálta a brit The Times újság: „Nem kis derültségünkre szolgál megtudni, hogy a Francia Császárság krónikájának ez a romantikus eseménye erős ellenkezést és végletes bosszúságot váltott ki. A császári család, a Minisztertanács, de még az alacsonyabb rendű környezetük is felháborító megaláztatásnak tekintik ezt a házasságot..." A 26 éves, történelmi családból származó, vérbeli spanyol grófnő - utalt rá a brit lap szándékosan rosszul leplezett gunyorossággal - nem volt elég jó a Bonaparte családnak, ami alig két generációval ezelőtt lépett ki a korzikai ismeretlenségből.

[szerkesztés] A politika és a divat élvonalában

1856. március 16-án a császárné életet adott egyetlen gyermekének, Napoléon Eugène Louis Jean Joseph Bonaparte császári hercegnek. Mivel művelt és rendkívül intelligens volt, III. Napóleon gyakran kikérte a véleményét fontos ügyekben, és három ízben távollétében őt tette meg régenssé (1859-ben, 1865-ben és 1870-ben). Eugénia minden liberális tendenciát ellenzett a császári politikában, és rendíthetetlen védelmezője volt a pápaság hatalmának Itáliában.

Eugénia szépségével, eleganciájával és bájos modorával nagyban hozzájárult a II. Császárság csillogásához. Az európai divat is a császárné öltözködését követte: 1855-ben a párizsi udvarból indult hódító útjára az abroncsos szoknya, majd amikor az 1860-as évek vége felé Eugénia (szabója, Charles Worth tanácsára) szakított a hatalmas szoknyákkal, a divat ismét az ő ruháit kezdte mintának tartani. A forradalom idején kivégzett Marie Antoinette királyné iránt mutatott érdeklődése divatba hozta a XVI. Lajos idejének neoklasszicista bútorait és belső dekorációját.

[szerkesztés] A császárság bukása után

Amikor a porosz-francia háborúban megdőlt a II. Császárság, a császárnő családjával együtt Angliában, a kenti Chislehurstben talált menedékre. III. Napóleon halála után, 1873-ban özvegye a hampshire-i Farnborough-ba költözött, illetve vett egy villát Cap Martin-ben a francia riviérán, ahol teljes visszavonultságban élt, távol a közélettől. Hosszú élete folyamán politikai tisztánlátását mindvégig megőrizte: az I. világháborút záró versailles-i békék kapcsán 92 éves korában kijelentette, hogy „ez nem béke, hanem a következő háború magvainak elvetése.”

1920 júliusában, 94 éves korában hunyt el az excsászárné egy a szülőföldjén, Spanyolországban tett látogatás során. A Szent Mihálynak szentelt farnboroughi Császári Kriptában temették el férje és az 1879-ben, a zuluk elleni harcok során elhunyt fia mellett.

[szerkesztés] A császárné emlékezete

A trónt vesztett Bonaparte család jó kapcsolatokat ápolt a brit királyi házzal, amit az is jelzett, hogy Eugénia lett Beatrice hercegnő 1887-ben született gyermekének, Victoria Eugenie of Battenberg hercegnőnek a keresztanyja, aki később Spanyolország királynéja lett. Emléke még ma is él: Andrew, York hercege 1990-ben Eugéniának nevezte el második leányát.

Az űrben is megemlékeztek a császárnéról: a 45 Eugenia nevezetű aszteroidát róla keresztelték el, míg a holdja a gyermeke után a Petit-Prince, azaz Kis Herceg nevet kapta.