Hsziungnuk
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hsziungnuk vagy hiungnuk (Kínai: 匈奴, pinjin: xiōngnú, egykori feltételezhető kiejtése hjungno, közelítő mai kiejtés: hsziungnu) az i. e. 3. század végétől az i. sz. 4. századig a Belső-Ázsia nagy részét ellenőrzésük alatt tartó nomád törzsszövetség tagjai voltak. Hosszú ideig háborúkat vívtak déli szomszédjukkal, a kínai állammal. A kínai császárok ellenük kezdték meg a kínai Nagy Fal építését. Egyes feltételezések szerint a hsziungnuk voltak a későbbi hunok ősei.
Vu Ti kínai császár i. e. 51 körül legyőzte őket. Ezután a hsziungnuk két csoportra oszlottak: a keletire, amely a megerősödött kínai államnak rendelte alá magát, és a nyugatiakra, akik a kínai érdekszférán kívüli közép-ázsiai sztyeppékre vándoroltak. A keleti hsziungnuk a kínai Han-dinasztia bukása után zsoldosként szolgáltak a kínai uralkodóknak, majd rövid életű dinasztiákat alapítottak a mai Észak-Kína és Korea területén. Az 5. század óta nem szólnak róluk források.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
- Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története
Based on work by 