Ipolyság
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ipolyság (szlovákul Šahy, németül Eipelschlag) város a mai Szlovákiában a Nyitrai kerület Lévai járásában. A 8000 lakosú, település egykor Hont vármegye székhelye volt. Pereszlény és Tesmag tartozik hozzá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Az Ipoly völgyében, annak jobb partján a magyar határ mellett fekszik. A bal parti városrész neve Homok. ()
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a régi magyar ság (= domb) főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt.
[szerkesztés] Története
1244-ben említik először Sag néven. Premontrei kolostorát 1237 körül alapította a Hontpázmány nembeli Márton bán, első erődítményei a 15. század közepén épültek. 1446-ban Lévai Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta és kirabolta a kolostort. 1451-ben Giskra serege szállta meg, erődítményét pedig megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle. 1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át. 1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de 1552-ben elfoglalta. 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg, melyet 1736-ban átalakítottak. 1704 végén itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé megválasztásának hírét hozó erdélyi küldöttséget [1]. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a megyeszékhelyet Kemencéről Ipolyságra helyezték át. 1849. január 11-én a település mellett folyt az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete Guyon Richárd és Anton Csorich csapatai között. A vasút 1886-ban érte le a települést, amely 1909-ben került vasúti összeköttetésbe Budapesttel is. 1910-ben 4206 lakosából 4003 és 122 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye székhelye volt. 1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938-ban az első település volt, amelyet Csehszlovákia az első bécsi döntés értelmében visszaadott Magyarországnak. 1941-ben még lakosságának 96%-a magyar volt. 1945 után a magyarság egy részét deportálták Csehországba, egy részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba, pl. a Bakonyban Hidegkútra. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját is. 2001-ben 8061 lakosából 5015 magyar, 2787 szlovák, 45 cseh és 33 cigány.
[szerkesztés] Látnivalók
- Kéttornyú római katolikus templomát 1734-ben a jezsuiták építették barokk stílusban. Legrégibb emléke egy 16. századi Madonna-szobor.
- A jezsuták kolostora a 17. század végén épült a korábbi kolostor maradványainak felhasználásával. Több gótikus részlete látható. Feltárása során középkori temetőt és sok használati tárgyat találtak.
- Az egykori vármegyeháza 1827 és 1857 között épült copf-klasszicista stílusban. Itt nyílt meg 1902-ben a Honti Múzeum.
- Az evangélikus templom 1903-ban épült.
- A neológ zsinagóga 1852-ben épült, a súlyosan leromlott épületet nemrég felújították, kulturális központ működik benne.
- A Lengyel Szálló a 19. század végén épült. 1932-ben Móricz Zsigmond is megszállt benne.
- A gimnázium épülete pénzügyi palotának épült a 20. század elején.
- A római katolikus elemi iskola épülete 1872-ben épült.
- Az Ipoly közelében álló Centrál Szálló 1906-ban épült.
- A volt városháza 1888-ban épült klasszicista stílusban.
- A Fő téren álló barokk Mária-szobor 1859-ben készült.
- A Janko Kráľ utcában 18. századi Szent Flórián-szobor áll.
[szerkesztés] A település szülöttei
- Bárdos Remig Sándor (1868 - 1932) nyelvész, pannonhalmi főapát, egyházi író.
- Sipos Antal (1839 - 1923) zongoraművész, zeneszerző, a Zemeakadémia tanára.
- Lovcsányi Lajos (1850 - 1915) tanár, pedagógiai író, több tankönyvet írt.
- Vértes József (1861 - 1944) író, szerkesztő, tanár.
- Salkovszky Jenő (1889 - 1970) politikus, újságíró, ügyvéd.
- Ferdinand Daučík (1910 - 1986) - híres futbalista és az FC Barcelona edzője
- Kollányi László kandidátus, növénynemesítő (1934 - 2006)
- Ipolyságon él N. Tóth Anikó író[2].
Based on work by 