Kismarton

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kismarton (németül Eisenstadt, horvátul Željezno) város Ausztriában, Burgenland tartományban, a Kismartoni járásban.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Nevezetességei
5 Híres emberek
6 Testvérvárosai

[szerkesztés] Fekvése

A soproni határátkelőtől 12 km-re északra, a Lajta-hegység déli lábánál a Vulka völgyében fekszik. A 20. század folyamán Alsókismartonhegy, Felsőkismartonhegy, Kishöflány, Kismartonváralja és Lajtaszentgyörgy településeket csatolták hozzá.

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét egykori templomának védőszentjéről kapta. Előtagja a délnyugatra levő Nagymartontól (német: Mattersburg) különbözteti meg. Német neve vasvárost jelent és az egykori virágzó vaskereskedelemre emlékeztet.

[szerkesztés] Története

1264-ben Sancti Martini néven említik először. A középkorban Mortunzzabou, Zabamart, Zambomarton is volt a neve, egykori vaslelőhely és vaskereskedelmi központ. Határában őskori barlanglakások voltak, a római korból település és egy 5. századi gót temető került elő. Egy hallstatt-kori település helyén a kora középkorban földvár volt a ’’Burgstallon’’. 1118-ban III. Lipót babenbergi őrgróf csapatai lerombolták, 1241-ben a tatárok pusztították el. 1371-ben kiépült a várost övező védőfal. 1405-ben Vilmos osztrák herceg foglalta el. 1388-ban Luxemburgi Zsigmondtól vásártartási jogot kapott. 1388 és 1392 között a Kanizsaiak építtettek várat a mai kastély helyén. 1451-ben Mátyás lemondott róla III. Frigyes javára a korona fejében. 1482-ben Mátyás haddal foglalta vissza, majd 1490-ben I. Miksa ismét elfoglalta és csak 1622-ben került vissza Magyarországhoz. 1589-ben tűzvész pusztította. 1648-ban szabad királyi város lett. 1683-ban Thököly foglalta el. 1704-ben falai alatt szenvedett vereséget Károlyi Sándor kuruc serege a császáriaktól. 1776-ban tűzvész pusztított. 1910-ben 3073 lakosából 2074 német, 834 magyar és 101 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásának székhelye volt. 1921-től Ausztria része, 1925-től Burgenland tartomány székhelye. 2001-ben 11 334 lakosából 9960 német, 533 horvát, 373 magyar, 44 szlovák, 25 cseh,17 szlovén volt.

[szerkesztés] Nevezetességei

Az Esterházy-kastély 1388 és 1392 között épült vizivárnak, 1663 és 1672 közt kastéllyá építették ki, kerti szárnya 1794 és 1805 között épült át.
A Haydn-házban élt 1766 és 1778 között Joseph Haydn, ma múzeum.
Ferences temploma és kolostora 1629-ben épült a régi helyén. Az építés előzménye gr. Eszterházy Miklós fogadalma, aki a lakompaki csata előtt megfogadta, hogy ha megmenekül a csatában Szent Mihály tiszteletére templomot és kolostort épít ide. A templomban helyezte el azt a kegyképet, melyet egy ferences barát hozott Itáliából. Az egykorú beszámolók szerint a kegykép előtt számos csoda történt és híres zarándokhely lett. A kolostorban sírboltban nyugszanak az Eszterházy család tagjai.
A dóm elődje a 13. században épült, a mai formájában 1460-ban kezdték el építeni.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt alkotott Haydn 1761 és 1790 között.
Itt született 1572. február 22-én gr. Siegfried Kollonich császári generális, Alsó-, majd Felsőmagyarország főkapitánya,
Itt született 1635. szeptember 7-én és itt hunyt el 1713. március 26-án Eszterházy Pál herceg, Magyarország nádora.
Itt született 1758. április 12-én Eötvös Pál író.
Itt született 1766. március 28-án Weigl József zeneszerző.
Itt született 1832. június 1-jén Markó Ferenc festőművész Markó Károly fia.
Itt született 1893-ban Ambrosi Gustinus szobrász, költő.
Itt hunyt el 1853-ban Albach József Szaniszló ferences szerzetes, hitszónok, Kossuth Lajos lelkes híve.
Itteni családból származott Semmelweis Ignác orvos.