Lev Nyikolajevics Tolsztoj

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tolsztoj portréja 1887-ből (Ilja Jefimovics Rjepin festménye)

gróf Lev Nyikolajevics Tolsztoj, (Лев Николаевич Толстой) (1828. szeptember 9.-1910. november 20.), orosz író, pacifista, keresztény anarchista, vegetariánus, gondolkodó és a Tolsztoj-család befolyásos tagja.

Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik, a Háború és béke, valamint az Anna Karenina c. művei miatt, melyek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll. Erkölcsbölcselőként az erőszakmentes ellenállás gondolatáért jelentős, mely a XX. század olyan jelentős alakjait befolyásolta, mint Mahatma Gandhit és Martin Luther Kinget.

[szerkesztés] Élete

Tolsztoj régi orosz nemesi családból származott. Miután kilencévesen árván maradt, édesapjának nővére nevelte. 1844-ben beiratkozott a kazanyi egyetemre keleti nyelveket tanulni, majd átváltott a jogtudományra. 1847-ben abbahagyta tanulmányait, hogy megpróbálja földreformmal javítani a családhoz tartozó 350 jobbágy helyzetét.

1851-től egy tüzéralakulatnál szolgálta a Kaukázusban. A krími háború során 1854-ben átélte Szevasztopol ostromát. A háborút ábrázoló realista művei (1855: Szevasztopoli történetek) korán ismertté tették.

1857-ben illetve 1860-61-ben tanulmányi céllal nyugat-európai utazásra indult: művészeket (Charles Dickens, Ivan Szergejevics Turgenyev) és pedagógusokat (Friedrich Fröbel, Adolf Diesterweg) látogatott meg. Visszatérése után falusi iskolákat alapított Rousseau eszményei alapján.

1855-től felváltva élt családi birtokán, Jasznaja Poljana-ban, illetve Moszkvában és Szentpéterváron.

1862-ben feleségül vette a tizennyolc éves, német származású Szofja Andrejevna Berszet, akitől az évek során 13 gyermeke született.

1881-től nagyon intenzíven a vallásos kérdések felé fordult. Az evangéliumokat újból oroszra fordította. A legfontosabbnak a felebaráti szeretetet tartotta, illetve azt a tanítást, hogy a gonosszal szemben sem szabad erőszakosnak lenni.

1882-től rendőri megfigyelés alatt állt. A hitről szóló írásait betiltották, és azt terjesztették róla, hogy megháborodott. A Feltámadás című regényének megjelenése oda vezetett, hogy 1901 februárjában kiközösítették.

A nézetei miatt egyre több nézeteltérése volt feleségével. Egy 1908-as házkutatás után, amikor az összes fellelhető kéziratot elkobozták, a családi viszályok tovább kiéleződtek. Mivel a felesége nem akart a szegények javára lemondani a közös vagyonról, Lev Tolsztoj orvosa és legkisebb lánya társaságában elhagyta otthonát. Útközben az asztapovói vasútállomáson tüdőgyulladásban halt meg.