Levirátus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A levirátus (a latin levir „a férj bátyja” szóból) egyszerűen sógorházasságot jelent. A mózesi törvények előírása szerint a gyermektelen özvegyet az elhalt férj fivérének kell feleségül vennie. A nyugati zsidó közösségekben a középkor óta nem gyakorolják, ez az 1950-es évek eleje óta a zsidó világ nagy részére kiterjedt.
Lásd Koppány esetét, akinek származását nem is ismerjük biztosan. Pont a levirátus miatt, vagyis - túl azon, hogy felléphetett a fejedelmi cím megszerzéséért a szeniorátus elvére hivatkozva - el akarta venni az elhunyt fejedelem feleségét, Saroltot, a későbbi I. István anyját, sejthető, hogy Árpád fejedelem leszármazottja volt.
A levirátust a zsidókon kívül például a mongolok és a tibetiek is gyakorolták.
Based on work by 