Mádl Ferenc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Magyar Köztársaság 2. elnöke |
|
Hivatali idő | |
---|---|
2000. augusztus 4. – 2005. augusztus 5. | |
Előd | Göncz Árpád |
Utód | Sólyom László |
Született | 1931. január 29. Bánd |
Házastárs | Némethy Dalma |
Foglalkozás | jogtudós |
Mádl Ferenc (Bánd, 1931. január 29.-) a Magyar Köztársaság volt elnöke, jogászprofesszor, az MTA tagja
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tudományos pályája
Egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen, majd az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végezte, ahol 1955-ben szerzett diplomát. 1961 és 1963 között a Strasbourgi Egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán folytatott tanulmányokat. 1964 óta az állam és jogtudományok kandidátusa, 1974-ben szerezte meg akadémiai doktori címét. Disszertációjának témája: „A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában”. Tíz éven keresztül az Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott. 1971 óta tanít az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 1973-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja. Húsz szakkönyvet és több mint 200 tanulmányt publikált magyarul és különböző nyelveken.
[szerkesztés] Közéleti szerepe
1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tudománypolitikáért (és az MTA felügyeteléért) felelős tárca nélküli minisztere. Ezután 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett, meghatározó szerepet játszott a hazai felsőoktatás és tudományos kutatás új kereteinek, törvényi szabályozásának kialakításában. 1995-ben az akkori ellenzék (Fidesz, MDF, KDNP, FKgP) őt jelölte köztársasági elnökjelöltnek, az Országgyűlés azonban a kormányoldal (MSZP, SZDSZ) jelöltjét, Göncz Árpádot választotta meg államfőnek.
1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának elnöke volt.
1996 és 2000 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke. 1999 és 2000 között a kormány tudományos tanácsadó testületének tagja.
2000. június 6-án Mádl Ferencet a magyar Országgyűlés köztársasági elnökké választotta a harmadik fordulóban. 2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust. 2005. augusztus 5-én adta át hivatalát utódjának, Sólyom Lászlónak.
[szerkesztés] Fontosabb publikációi
- A deliktuális felelősség története (1964),
- Az Európai Gazdasági Közösség joga (1974),
- Összehasonlító nemzetközi magánjog (1978),
- A külgazdaság és a nemzetközi beruházások joga (1988),
- State and Economy in Transformation (1997),
- EU Integration Process - Enlargement and Institutional Reforms (1997),
- Magyar nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, ISBN 9631912701
- Az európai örökség útjain (1995).
- Állam és gazdaság - Forradalom a jog útján a közép- és kelet-európai országokban (1997)
[szerkesztés] Kitüntetései
1999-ben Jacques Chirac a Francia Becsületrend kitüntetést adományozta Mádl Ferencnek a francia-magyar kapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért.
1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.
[szerkesztés] Családja
Nős, egy fia van és három unokája.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Hitek és Vállalások - Főbb pontok Mádl Ferenc életéből (HetiVálasz)
- A szeretet diplomatája - Interjú a feleségével HetiVálasz, 2005. augusztus 4.
A Magyar Királyság kormányzói (1446 – 1849)
Hunyadi János | Szilágyi Mihály | Ludovico Gritti | Ampringen János Gáspár | Kossuth Lajos
A Magyar Köztársaság elnöke (1918 – 1919)
Károlyi Mihály
A Magyar Királyság államfői (1920 – 1945)
Horthy Miklós | Szálasi Ferenc
A Magyar Köztársaság elnökei (1946 – 1949)
Tildy Zoltán | Szakasits Árpád
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökei (1949 – 1989)
Szakasits Árpád | Rónai Sándor | Dobi István | Losonczi Pál | Németh Károly | Straub F. Brunó
A Magyar Köztársaság elnökei (1989 – )
Szűrös Mátyás | Göncz Árpád | Mádl Ferenc | Sólyom László
Államfők listája