Mick Taylor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Michael (Mick) Kevin Taylor (Welwyn Garden City, Anglia, 1949. január 17.) zenész, a The Rolling Stones egykori szólógitárosaként lett ismert.

Mick Taylor egy angliai kisvárosban, Hatfield-en nőtt fel, 9 évesen kezdett gitározni. Mint minden hozzá hasonló teenager, ő is eleinte az iskolatársaival alakított bandákban játszott, majd The Juniors(vagy The Strangers) néven kezdtek gigeket adni. Innen egyenes út vezetett a TV-beli szerepléshez, és egy kislemezt is kiadtak. A banda egyik tagja összeszedett egy új bandát, a The Gods-ot, amelyben Taylor mellett többek között Ken Hensley is helyet kapott. 1966-ban a The Gods vezette fel a világhírű supergroup-ot, a Creamet, a Starlite Ballroom-on, a Wembley-ben. Taylort ekkora már csodagyerekként tartották számon, és mielőtt betöltötte volna a 18-at, már együtt játszott, turnézott, és szerepelt stúdiókban a blues Angliai úttörőjével, a legendás John Mayall-al a John Mayall & the Bluesbreakers-ben. Taylor közben egyedülálló, érzelmes gitárjátékával kövezkezetesen fejlődött a blues és a rock ‘n roll irányába.

[szerkesztés] Gurulni, mint egy kő

Mick Jagger és Keith Richards új gitárost keresett 1969-ben az Észak-Amerikai turnéjukhoz(Stones nem turnézott már 3 éve), mivel a Stones egyik alapító tagját, Brian Jonest nem vehették számításba drogproblémi miatt. A drogszenvedélye miatt a szétesett Jones eltávolodott a bandától, és már csak hátráltatta a The Rolling Stones-t, koncertezni sem nagyot tudtak Brian-nel. Jones távozott a bandából, majd néhány hétre rá ’69-ben holtan találták a háza medencéjében, az hogy hogyan fulladt vízbe, máig nem tisztázott. Jagger állítólag nem akart meghallgatást tartani, és a folyamat, mely útján Taylor Stone lett, jelentősen eltér attól, ahogyan 5 évvel később Ron Wodd csatlakozott. Jagger egyszerűen megkérdezte John Mayall-t, hogy kit tanácsolna Brian helyére. Ő Mick Taylort ajánlotta, és Jagger meghívta Mick-et egy próbára. Taylor megérkezett és azt gondolta, hogy csak valamilyen stúdiómunkára hívta őt a Rolling Stones, de utána rájött, hogy ez egy meghallgatás, mivel egy új gitárost kerestek. Taylorral felvették a Live with me-t, és a Country Honk-ot, melyek később a Let It Bleed-en jelentek meg. Tetszett Richardsnak Taylor játéka, és Jagger csak ennyit mondott neki: “Találkozunk holnap”, még mielőtt Taylor a stúdiót elhagyta volna. Az Honky Tonk gitártémája inspirálta Taylort, mikor megalkotta a Country Honk riffjét, és a Stones-szal együtt újravették a Honky Tonk Woman-t. A legenda szerint a Honky Tonk Woman-ben Brian is gitározott, így ez az egyetlen szám, melyen Taylor és Jones együtt játszik. De ez legenda, valójában nem igaz. Igazából Brian Jones utoljára 1968 júniusában működött közre stúdióban a Stones-szal együtt. Ezután már csak a You Got The Silver-höz járult hozzá autoharp-on.

A “Kicsi Mick”-ként volt ismert a bandán belül. Taylor részt vett az 1970-ben kiadott koncertalbumon, a Get YerYa-Yas Out!-on, melyet még 1969-ben, a 3 Madison Square Garden-i gigen rögzítettek, egy héttel az altamonti tragédia előtt. A Stones Taylorral még 4 stúdióalbumot adott ki: Sticky Fingers, Exile on Main Street, Goat’s Head Soup, és az It’s Only Rock and Roll. Az olyan dalokkal, mint pl: “Jiving Sister Fancy”, "Sway", "Can't You Hear Me Knocking", "Moonlight Mile", "All Down the Line", "Shine a Light", "Stop breaking Down", "100 Years Ago", "Winter", "Time Waits for No One" és a "Fingerprint File" jól bizonyítják, hogy Mick Taylor mekkora tudású és jelentőségű gitáros volt, a Stones-ban eltöltött 5 éve alatt. Mick Taylor művészileg az Exile on Main Street-en, a ’72-es amerikai, és a ’73-as európai turnén teljesedett ki. A bandában egyértelműen alárendelt szerepet játszó Mick Taylor nagyobb részt akart a Stones által összekeresett pénzből, és ez konfliktusokhoz vezetett, melynek végén elhagyta az együttest. Mick Taylor koncerteken játszott gitártémái rossz minőségű bootlegeken maradtak fent az utókor számára. Taylor a kilépés előtt még részt vett egy stúdiófelvételen Nyugat-Németországban, Münchenben. A session után egy partyn odament Jagger-höz, és közölte vele hogy kilép az együttesből, majd kisétált a buliról. Mick és Keith is kétségbeesett mikor megtudták, hogy távozik. Jagger 1995-ben, egy Rolling Stone-beli interjúban beismerte, hogy a Stones zeneileg a Mick Taylor-os korszakban volt a csúcson. Jagger azt is mondta, hogy Taylor sose mondta nekik el, hogy mért távozott: “(Taylor) szólókarrierre vágyott. Szerintem úgy érezte, hogy Keith mellett nehezen tudna érvényesülni.” Mick Taylor a későbbiekben még feltűnik Keith Richards első szólólemezén, a Talk is Cheap-en az "I Could Have Stood You Up"-ban. Együtt játszik a Stones-szal 1981 december 14.-én a Kansas City-beli Arrowhead Stadium-ben. És 1986 december 28.-án Keith-szel lépnek fel egy színpadon egy new york-i klubban. Elvileg a “Key to the Highway”-t és a Can't You Hear Me Knocking"-t játszották, bár ezekre Richards nem emlékszik tisztán. Mikor a Stones 1989-ben bekerült a Rock and Roll Hall of Famebe, Mick Taylor is résztvett a Stones-szal az ünnepségen.

Mick Taylor és Keith Richards tökéletesen kiegészítették egymást színpadon és a felvételeken, kettejük játéka együtt brilliáns volt. Richards szagatott, reszelős ritmusgitározása keveredett Taylor felejthetetlen, lágy dallamos játékával, azonban Mick gitározása túl domináns volt Keit-szel szemben. Richards-t zavarta, hogy Mick Taylor volt a vezető gitáros, és az is tény, hogy Jagger és Taylor nagyon jól tudott együtt dolgozni, mikor Richards nem volt jelen, és ez későbbiekben befolyásolta a kapcsolatukat. Mikor Keith hiányzott(Richards néha a drogok miatt olyan állapotban volt, hogy tudott a stúdióban lenni), Jagger és Taylor olyan dalokat rögzített mint a "Sway", "Moonlight Mile" és a "Winter". Taylor egyre többet elégetlenkedett, hogy már hosszú ideje a banda tagja, és mégis alárendelt szerepet játszik. Az egyetlen dal, melyen dalszerzőként elismerték, az "Ventilator Blues"( Jagger/Richards/Taylor) volt az Exile on Main Street-ről. Más daloknál ,mint például a “Moonlight Mile”, nem ismerték el szerzőként. Feltűnik még a ’81-es Tattoo You-n is, azokban a dalokban, melyek akkor születtek, mikor még a Stones tagja volt.

Taylort a Stones csak egyszer ismerte el dalszerzőként, és ez késztette őt a banda elhagyására. Az Exile on Main Street felvételei alatt Dél-Franciaországban Taylor ráállt a heroinra, és már ekkor mondogatta egyes embereknek, hogy kilép az együttesből. Az is jelentős tényező volt távozásában, hogy a ’73-as európai turné után, úgy tűnt, hogy a Stones nem marad sokáig egyben. Keith Richards egyre drogfüggőbb lett, úgy tűnt, hogy a banda összeomol. Taylor megunta az együttes életvitelét, és felesége is, Rose, arra ösztönözte, hogy kezdjen szólókarrierbe. Ha figyelembe vesszük azt hogy a világ egyik legjobb szólógitárosa volt, rá is várhatott volna egy Eric Claptonéhoz hasonló szólókarrier.

[szerkesztés] Szólókarrier

Miután Taylor elhagyta a Stonest, Jack Bruce megkérte, hogy alakítsanak Carla Bley együtt egy supergroup-ot. Az ellentétes nézőpontok miatt(főleg, hogy különböző személyiségek voltak) egy nagyon rövid európai turné után(beleértve a holland “Pinkpop Festival”-on való fellépésüket) a banda feloszlott, még mielőtt valamilyen stúdióanyagot rögzítettek volna.(2004-ben egy manchesteri gig-et rögzítettek, és végül ezt hozták forgalomba CD-n.) 1976 után Taylor valamennyire visszavonult. Néhány felvételen együtt dolgozik John Phillips-szel a Gong's Expresso II-n, majd mikor egy ideje senki se hallott róla semmit, kiadta a első szólólemezét Mick Taylor címen, 5 évvel a Stones elhagyása után. Ha későbbi szólólemezeivel összehasonlítjuk ezt, akkor talán ez a legjobb. Míg a punk és az újhullám hódított, addig Taylor az albumán jazz-t és latinos blues-t játszott. Ilyen körülmények között ezt nem lehetett eladni, Taylor kezdett lemondani nagyszabású ambícióiról. A ’70-es és ’80-as évek alatt a legtöbb ember Taylor nevét még mindig a Stones-szal kapcsolta össze, ő pedig súlyos szemvedélybetegségeitől szenvedett, de ennek ellenére folytatta a szólókarrierjét. John Phillips beszél arról az önéletrajzában, hogy mikor Taylorral egy David Bowie film zenéjében együtt játszott, Taylor és felesége nagyon zárkózott volt. Mindezek ellenére Taylor játszott Phillips második szólófelvételén, a Pay, Pack & Follow-on, Jaggerrel és Richardsszal együtt.

Talán Taylor második legismertebb felvétele készült Bob Dylan-nal, 1983-ban. Az Infidels című amlbumon, Mick Taylor virtuóz módon gitározott. Taylor egy teljes évtizeden át New Yorkban élt, mikor sötét korszak köszöntött be az életében. Szenvedélybetegségeivel küzdött, majd 1990-ben Los Angeles-be költözött.

Állítólag a 70-es évek második felében felesége, Rose, Mick több gitárját és aranylemezét eladta. Még 1975-ben keltek egybe, majd pár év múlva már el is váltak.

A ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején Taylor stúdiókban dolgozik, és együtt turnézik az USA-ban és Európában a Max Middleton-nal(Jeff Beck korábbi bandája) és Blondie Chaplin-nel(ő most a Stones háttérénekese). 2000-ben kiadott egy új albumot, az "A Stone's Throw"-t. Napjainkban kis klubokban és színházakban turnézik, fesztiválokon tűnik fel, hol hálás közönség és időtálló rajongók várnak rá.