Nabú-apal-uszur
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nabú-apal-uszur (görögösen Nabopolasszar, ? - Kr. e. 605. augusztus 16.) káld sejk, Babilónia királya Kr. e. 626-tól haláláig, az Újbabiloni Birodalom alapítója.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Babilónia megszerzése
A magát egyes kutatók szerint II. Marduk-apla-iddinától származtató Nabú-apal-uszur - aki az előbbihez hasonlóan szintén Bít-Jakin vezére volt, felirataiban viszont „senki fiának” nevezte magát - fellépése idején Asszíriában már zűrzavar tombolt, az Újasszír Birodalom a gyors hanyatlás korát élte, ezért aztán sikeresen megőrizhette pozícióját, melynek fontos bázisa volt Tengerföld mocsaras vidéke, ahova a káld felkelők már két évszázada elrejtőzhettek veszély esetén. Szintén számíthatott a térségben mind nagyobb létszámban jelenlévő nomád-délnomád arámi és arab törzsek támogatására.
A békés időket hozó Kandalánu halála után több csatáról hallunk 627 folyamán Babilóniában, majd Nabú-apal-uszurt, Tengerföld korábbi asszír helytartóját ismerték el királynak, feltehetően Szipparban (626. november 23.). Ugyanebben az évben bevonult Nippurba, de az asszírbarát központból hamarosan kiűzték.
Feliratokból kitűnik, hogy bár Assur-etelli-iláni asszír király nem követelte a babilóniai trónt, mindvégig jelentős befolyással bírt egyes területein (főleg a privilégiumaikat nomádoktól féltő nagyvárosokban, Nippurban, Szipparban, Urukban). A terület ellenőrzéséért váltakozó szerencsével folyt a harc, azonban Kr. e. 623-ban Dér városa fellázadt. Assur-etelli-ilániról nem hallunk többet, amint Szín-sum-lisirről, a lázadást feltehetően kirobbantó eunuchról sem, aki szintén próbálkozott a babilóniai trón megszerzésével. Végül Assur-etelli-iláni fivére, Szín-sar-iskun szerezte meg Asszíria trónját. Ő szintén harcolt Babilóniáért, és Szippart is sokáig ellenőrzése alatt tartotta, azonban Kr. e. 620-ra csak Uruk és Nippur maradt meg a birtokában.
(Megjegyzendő, hogy az utolsó újasszír uralkodók kronológiája a leletek híján bizonytalan, és csak feltevésekre hagyatkozhatunk. Egy másik, szintén elterjedt elmélet szerint Assur-etelli-iláni korábban uralkodott, és Nabú-apal-uszurnak már kezdettől fogva Szín-sar-iskunnal kellett harcolnia. Ennek fennáll a lehetősége, ugyanis Assur-bán-apli halálának/visszavonulásának időpontja nem meghatározható.)
Nippur egészen Kr. e. 617-ig az asszír helyőrség kezén maradt, ami nyilvánvalóan rendszeres utánpótlást kellett, hogy kapjon. Uruk többször gazdát cserélt, végleg csak Kr. e. 616-ban került Nabú-apal-uszur birtokába, aki ezzel egész Babilónia ura lett. Ugyanebben az évben az új birodalmat alapító király támadást indított az Eufrátesz mentén Szíria irányába, és Gablini városánál szétvert egy asszír-iráni sereget, majd egészen a Balikh folyóig hatolt. Egyiptom az új fenyegetés láttán szövetséget kötött Asszíriával, mire Nabú-apal-uszur azonnal visszavonult, és Gablini mellett kicsúszott üldözői kezéből. Nem sokkal később – talán méd segítséggel – Arrapha (ma Kirkuk) mellett ismét győzelmet aratott.
[szerkesztés] Asszíria elpusztítása
Kr. e. 615-ben magát Assurt, az Asszír Birodalom ősi fővárosát vette célba a babiloni uralkodó, azonban egészen Takritainig (Tikrit) szorították vissza az asszír erők. Az erődvárost azonban már tartani tudta, hiába próbálkozott Szín-sar-iskun tíznapos csatában legyőzni őt. Kr. e. 614-ben a Küaxarész (akkádul Umakistar) vezette médek megtámadták Ninivét és Kalahot, bevették Tarbiszut és lerombolták Assurt. Nem tudni, hogy szándékosan-e, de a babiloni erők csak Assur eleste után érkeztek a színhelyre, és nyomban szövetséget is kötöttek a médekkel. Ennek megpecsételéseként Küaxarész lányát, Amüitiszt hozzáadták Nabú-apal-uszur fiához, Nabú-kudurri-uszurhoz. Szín-sar-iskun, bár birodalmának központja közvetlen fenyegetés alatt állt, a következő évben ellencsapást indított: szkíta szövetségeseire bízta a médek lekötését, míg ő maga délre vezetett hadjáratot. Nabú-apal-uszurt ki is űzte Anat városából. Ez azonban nem menthette meg a pusztulástól az Asszír Birodalmat: Kr. e. 612-ben Küaxarész és Nabú-apal-uszur nomádokkal (a manda törzzsel) szövetségben ostrom alá vette, majd három hónap után bevette Ninivét. Szín-sar-iskun sorsa bizonytalan: egyesek szerint odaveszett az égő palota lángjaiban, más kutatók pedig arra következtetnek, hogy a babiloni király előtt könyörgött az életéért. Többet nem is hallunk róla.
Az asszír adminisztráció az egyébként ismeretlen származású II. Assur-uballittal (Kr. e. 611 - 609) az élén az ősi vallási központba, a kiváltságai révén lojális Harrán városába menekült. Nabú-apal-uszur Kr. e. 612-ben egészen Naszibináig (Nisibis) és Raszappáig jutott, a következő években pedig megszilárdította hatalmát az asszír magterületen. Kr. e. 610-ben a nomádok segítségével bevette Harránt, ahonnan az asszír vezetőség és egyiptomi szövetségeseik elmenekültek.
[szerkesztés] Az új nagyhatalom - harc Egyiptommal
Az egyiptomi felmentő sereg csak Kr. e. 609-ben érkezett – Josijjahu (Jozija, Jósiás) júdai király Megiddó mezején hiába próbálta feltartóztatni II. Nekót. A fáraó kiűzte a babiloniakat Harránból, de nem hagyott ott helyőrséget. Végül Karkemisnél rendezkedtek be az asszír-egyiptomi erők, feltehetően az Újbirodalom korának területi viszonyait akarva visszaállítani. Az utolsó asszír királyról nem hallunk többé; talán meghalt az ütközetben.
Az ezt követő időszakban Urartuban kellett hadakoznia a babiloni királynak, akit Kr. e. 607-től kezdve fia, a már említett Nabú-kudurri-uszur is segített a hadvezetésben. Ebben az évben Nabú-apal-uszur helyőrséget telepített Kimuhuba, nem messze Karkemistől, ami a következő évben háborúskodáshoz vezetett Szíriában az egyiptomiakkal.
Kr. e. 605. folyamán a nyugati hadjárat vezetése a koronaherceg feladata lett, aki ezt sikerre is vitte: bevette Karkemist, és bár súlyos veszteségeket szenvedett, tovább üldözte az egyiptomiakat Hamath városáig, ahol a Babiloni Krónika szerint mind egy szálig lemészárolta őket. Azonban nem sikerült végleg pontot tenni az egyiptomi fenyegetésre, ugyanis megérkezett Nabú-apal-uszur halálának (605. augusztus 16.) híre. A király az évet fővárosában töltötte, talán már ekkor beteg volt. Az örökös azon nyomban hazatért, és már szeptember 7-én megkoronázták. II. Nabú-kudurri-uszur - a bilbliai Nabukodonozor, Nebukadneccár - hosszú uralkodása alatt élte az Újbabiloni Birodalom a fénykorát.
[szerkesztés] Források
- Komoróczy Géza: Arany fej, agyaglábú szobron. Az asszír világbirodalom széthullása. In: Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Bp., Századvég, 1992. pp. 108-182
- Oates, John: The fall of Assyria (635 – 609 BC). In: Boardman, J., et. al., eds. The Cambridge Ancient History, vol. III/2. Cambridge, Cambridge University Press, 1991. pp. 162-193
- Ókori Keleti Történeti Chrestomathia. Szerk.: Harmatta János. Bp., Osiris, 2003
- Oppenheim, A. Leo: Az ókori Mezopotámia. Bp., Gondolat, 1982
- Roaf, Michael: A mezopotámiai világ atlasza. Budapest, Helikon - Magyar Könyvklub, 1998
| Előző uralkodó: Kandalánu |
Babilónia királya 626 - 605 |
 |
Következő uralkodó: II. Nabú-kudurri-uszur |
Based on work by 