Octave Mirbeau

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Octave Mirbeau (Trévières, 1848. február 16. – Párizs, 1917. február 16.) francia újságíró, műkritikus, pamfletszerző, regény- és drámaíró.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Bibliográfia 2.1 Regényei 2.2 Színművei 2.3 Novellái 2.4 Műkritikái 2.5 Politikai írásai 2.6 Levelezése 3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Azon kevesek egyike, aki egyszerre volt Európa-szerte híres és népszerű szerző, illetve az irodalmi és művészeti avantgarde megbecsült alakja. Kezdetben a bonapartisták szolgálatában állt újságíró, aki az irodalmi tevékenységét négerként kezdte, vagyis mások neve alatt jelentek meg az általa írt szövegek. Saját neve alatt csak az 1884-1885-ös, egy, az életében bekövetkező fordulat után jelentek meg írásai. E pillanattól kezdve a számára fontos erkölcsi és esztétikai értékek mellett állt ki. Anarchistaként és lelkes Dreyfus-pártiként az olyan elkötelezett értelmiségi típusát testesítette meg, aki aktívan részt vállal a köz ügyeiben, de mindezt pártoktól függetlenül teszi, akinek az a feladata, hogy tisztán lásson, és hogy ráirányítsa az emberek figyelmét mindazon dolgokra, amelyekkel nem szívesen néznek szembe. Műkritikusként a szívének kedves alkotókért harcolt : védelmébe vette Auguste Rodint, Claude Monet-t, Camille Pissarrót, Félix Vallottont és Pierre Bonnardot, felfedezte Vincent Van Goghot, Camille Claudelt, Aristide Maillolt és Maurice Utrillót.

Tíz, másvalaki nevében írt és megjelent regénye után karrierjének első állomását a Kálvária (Le Calvaire, 1886) című könyve jelentette. A regényírás egyúttal egy olyan pusztító szenvedély alóli megszabadulást is jelentette számára, amelyet egy kevéssé erkölcsös hölgy, Judith iránt érzett, és akit a regényben Juliette-nek nevezett el. 1888-ban jelent meg a Jules abbé (L’Abbé Jules), egy olyan regény, amely egyszerre tanúskodik Dosztojevszkij hatásáról és előlegezi meg a freudi tanokat. A regény Jules abbé mellett színre vitt még egy megragadó alakot, Pamphile abbét. A Sébastien Roch-ban (1890) egy másik traumával számolt le: a Vannes-i jezsuita kollégiumban eltöltött gyermekévekkel és az ott elszenvedett erőszakkal – egy olyan tabut hág át, amelyről még ma sem lehet beszélni : gyerekek, akiket papok erőszakoltak meg. Az 1890-es évek elején egy súlyos egzisztenciális és művészi válságot élt meg, ennek ellenére folytatásban megjelentetett egy olyan regényt, amely az egzisztencializmust előlegezi, s amelynek középpontjában a művész tragédiája áll. Az égben (Dans le ciel) főszereplője egy festő, akit Vincent Van Gogh alakja inspirált. A Dreyfus-ügy másnapján (az ügy csak tovább erősítette pesszimizmusát) két olyan regényt publikált, amelyeket a hagyományosan gondolkodók erkölcstelennek ítéltek, ám amelyek szerte a világon hatalmas sikert arattak (mintegy harminc nyelvre fordították le őket): a Kínok kertje (Le Jardin des supplices, 1899) és az Egy szobalány naplója (Le Journal d'une femme de chambre, 1900). Ezek a szövegek megkérdőjelezik a hagyományos regény formáit, a szerző kollázs-technikát alkalmaz, áthágja a valószerűség, és az illendőség kódjait. A realista regény szabályainak áthágása történt meg a két utolsó narratív művében is. A 628-E8-asban (La 628-E8, 1907) és a Dingo-ban (1913), a szerző fantáziája szabadon szárnyalt, hátat fordított a tradícionális regényszereplőknek és saját magát mint írót viszi színre (az önéletírás egyfajta modern változatát teremtve meg), a regények főhősei pedig nem mások mint az autója (628-E8) és a kutyája (Dingo). A művek áthágják a cselekményvezetés és a kompozíció szabályait, az elbeszélő csak saját fantáziájának működését követi. A realista illúzió megteremtése helyett a hangsúly a karikatúrán és a túlzásokon van, ezáltal a regények a realista regénytradíció helyett az azt megelőző századok regényeinek szabadságához találnak vissza, François Rabelais-tól Laurence Sterne-ig, Cervantes-től Diderot-ig, miközben bizonyos huszadik századi tendenciákat előlegeztek meg.

Színdarabja, Az üzlet az üzlet (Les affaires sont les affaires, 1903) amely a Molière-i hagyományokat folytatva egyszerre adott képet az erkölcsökről és bizonyos típusokról, világsikert aratott. Ebben a darabban bukkant fel Isidore Lechat alakja, a modern üzletember típusa, Bernard Tapie, Berlusconi elődje, egy új világ terméke, aki mindenből pénzt csinál, és csápjait az egész világra ki akarja terjeszteni. 1908-ban, hosszú jogi csatározások után a Comédie-Française színpadán mutathatta be új, botrányt kavaró darabját, A tűzhely-et (Le Foyer). Ebben a darabban egy másik tabut hágott át: hogyan lehet fiatal lányokat gazdaságilag és szexuálisan is kizsákmányolni egy (elvileg) jótékonysági intézményben. Hat, egyfelvonásos darabot is írt, amelyeket aztán együtt, Tréfák és moralitások (Farces et moralités, 1904) cím alatt jelentetett meg. Ezek a sok szempontból rendkívül modern darabok Bertold Brecht, Marcel Aymé, Harold Pinter vagy Eugène Ionesco színházát előlegezték meg, a kétely a nyelv szintjén is megjelent : a törvény nyelvének leleplezése, a politikai vagy éppen a szerelmi beszéd kifordítása.

Mirbeaut tulajdonképpen sohasem felejtették el, műveit gyakran kiadták, de rosszul olvasták, és hatalmas életművéből csak a botrányos regényeket vagy a világsikert aratott színdarabokat tartották elsősorban számon, az irodalomtörténeti kézikönyvek pedig Zola-epigonként emlékeztek meg róla. Az utóbbi tizenöt év azonban változást hozott, mind a szövegkiadások, mind az értelmezések terén: a róla alkotott kép sokkal árnyaltabbá vált.

[szerkesztés] Bibliográfia

• Pierre Michel: Oeuvre romanesque (Buchet/Chastel - Société Mirbeau, 3 kötet, mintegy 4000 oldal, 2000-2001). - Octave Mirbeau 15 regényének kritikai kiadása (az interneten is hozzáférhető az éditions du Boicher honlapján.)
• Pierre Michel - Jean-François Nivet: Octave Mirbeau, l'imprécateur au coeur fidèle, (Séguier, 1990.)
• Pierre Michel: Les Combats d'Octave Mirbeau (Besançon, 1995, 387 oldal)
• Samuel Lair: Mirbeau et le mythe de la Nature (Presses universitaires de Rennes, 2004.)
•  ?: Cahiers Octave Mirbeau (n° 1-13, 1994-2006.)

[szerkesztés] Regényei

• Kálvária (Le Calvaire) (1886)
• Jules abbé (L'Abbé Jules) (1888)
• Sébastien Roch (1890)
• Az égben (Dans le ciel) (1892-1893, a kötetben való megjelenés éve 1989)
• Kínok kertje (Le Jardin des supplices) (1899)
• Egy szobalány naplója (le Journal d'une femme de chambre) (1900)
• Egy neuraszténiás huszonegy napja (Les Vingt et un jours d'un neurasthénique) (1901)
• A 628-E8-as (La 628-E8) (1907)
• Dingo (1913)

[szerkesztés] Színművei

• Rossz pásztorok (Les Mauvais bergers) (1897)
• Az üzlet az üzlet (Les Affaires sont les affaires) (1903).
• Tréfák és moralitások (Farces et moralités) (1904)
• A tűzhely (Le Foyer) (1908)

[szerkesztés] Novellái

• Kegyetlen mesék (Contes cruels), 2 kötet (1990 és 2000). Mintegy 150 rövid írás gyűjteménye.

[szerkesztés] Műkritikái

• Esztétikai viták (Combats esthétiques), 2 kötet (1993)

[szerkesztés] Politikai írásai

• Politikai csatározások (Combats politiques) (1990)
• A Dreyfus-ügy (L'Affaire Dreyfus) (1991)
• A prostituált védelmében (L'Amour de la femme vénale) (1994)

[szerkesztés] Levelezése

• Levelek Alfred Bansard des Bois-nak (Lettres à Alfred Bansard des Bois) (1989)
• Levelezés (Correspondance) Rodin-nel (1988), Monet-val (1990), Pissarro-val (1990), Jean Grave-val (1994).
• Összes levelei (Correspondance générale), eddig 2 kötete jelent meg (2003-2005)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• [1] A Société Octave Mirbeau (az O.M. Társaság) honlapja]. Mintegy 350, Mirbeau-ról megjelent tanulmány olvasható a honlapon, csakúgy mint Pierre Michelnek a regényekhez írott előszavai.
• [2] Az Angers-i Egyetem könyvtára] (ahol egy jelentős Octave Mirbeau gyűjtemény található) honlapjáról Mirbeau mintegy 800 cikke érhető el
• [3] Az éditions du Boucher honlapja] 15 regénye olvasható itt, közülük 6 ingyenesen.
• [4] Pierre Michel (Mirbeau életrajzírója) saját honlapja] Négy elektronikus könyv és mintegy száz cikk érhető el.
• [5] Ambrus, Zoltan, "Mirbeau", Nyugat, 1917.
• [6] Ambrus, Zoltan, "Mirbeau", Nyugat, 1917.