Paleocén
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A paleocén a földtörténeti újidő (kainozoikum első nagy korszakának, a paleolitikumnak első kora, amely a középidő (mezozoikum kréta korát követte és az eocént előzte meg. Mintegy 65 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 56 mya ért véget.
Ez az első kor, amely a nagy kréta-harmadkor kihalást (KH kihalás), vagy ismertebb kifejezéssel a dinoszauruszok kipusztulását követte. A kihalási hullám után rengeteg élőhely maradt üresen. A paleocén név görög eredetű (paleo=régi, ceno=új), és arra utal, hogy a korszakban újfajta állatvilág jelent meg, mielőtt az eocénben megjelentek volna a modern emlős rendek. A paleocénban már 13-ról 41-re emelkedett az emlõs családok száma.
A kréta és a paleocén határán játszódott le a larámi kéregmozgás, az alpi hegységképzõdés egyik legfontosabb szakasza. A felgyûrõdések feldarabolták a Tethys-óceánt, nagy területek kerültek szárazra ezért a paleocén korból viszonylag kevés tengeri üledék maradt fenn Európában és Amerikában. Ugyanebben az időben délen folytatódott a Gondwana kontinens feldarabolódása.
Ekkor csatlakozott az Ibériai-félsziget tömbje Európához. Az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán ekkor még összeköttetésben volt egymással a Panamai-szoroson keresztül.
A kréta idején jelentős, mintegy 10 °C-os lehűlés történt. A paleocénben felmelegedés indult, klímája még így is viszonylag nedves és hűvös volt (bár a mainál melegebb). A szubtropikus növényzet Dél-Angliában is megtalálható ekkor. Ebben az időben jelennek meg a virágos növények fejlettebb családjai és a valódi füvek. A növényzet a paleocénben már a maihoz hasonló volt.
Based on work by 