Pulzár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A pulzárok gyorsan forgó neutroncsillagok, melyek erős mágneses térrel rendelkeznek (kb. 1011 - 1012 Gauss, valamivel kisebb mint a magnetárok esetében). Főleg szupernóva robbanások után jön létre, de olyan fehér törpe csillagokból is kialakulhat, amelyek elég sok anyagot gyűjtenek össze környezetükből, hogy bekövetkezzen a gravitációs összeomlás.
A pulzálás olyan neutroncsillagoknál lép fel, amelyeknél a mágneses tengely nem esik egybe a forgási tengellyel. Ahogy az anyag a mágneses pólusoknál zuhan a csillag felé, röntgensugarak formájában nagy mennyiségű energia szabadul fel az ábrán látható kúp alakú térrészben. A mágneses pólusokról érkező röntgensugarak a tengelyforgás miatt egy távoli megfigyelő számára periódikus pulzálásként látszanak.
Az egyik legismertebb ilyen égitest az 1968-ban felfedezett Crab-pulzár, az égbolt legerősebb gamma–sugárzás forrása. Periódusa 33 milliszekundum, és forgása folyamatosan lassul. Ez volt az első ismert pulzár.
Based on work by 