Roland Barthes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Roland Barthes (Cherbourg, 1915. november 12. – Párizs, 1980. március 26.) francia kritikus, irodalom- és társadalomelméleti gondolkodó és filozófus.

[szerkesztés] Élete

Roland Barthes 1915. november 12-én született a normandiai Cherbourg városában, a tengerésztiszt Louis Barthes fiaként, akit még Roland egyéves kora előtt megöltek egy északi-tengeri csatában. Anyja, Henriette Barthes, nagynénje és nagyanyja nevelték a francia Bayonne városában, ahol a nagyon tehetséges nagynénje zongorázni tanította. Kilenc éves volt mikor anyjával Párizsba költöztek és Roland már ott érett férfivé (jóllehet egész életében szorosan fog kötődni a vidékhez).

Barthes ígéretes diáknak mutatkozott és az 1935-től 1939-ig tartó időszakot a Sorbonne padjában töltötte, hogy bölcsész diplomát szerezzen. Sajnos ugyanakkor az egészségállapota is rossz volt ez időben, tuberkulózisa miatt gyakran szorult szanatóriumi kezelésre. Az ismétlődő egészségügyi problémái az egyetemi tanulmányait nagyon megnehezítették, elvéve előle akár a vizsgázás lehetőségét is. Azonban betegsége meg is mentette őt a II. világháború során a katonai szolgálatoktól. A főbb egyetemekről kirekesztették újszerű nézetei miatt, így sokat kellett utaznia, hogy egy-egy tanári állásra szert tehessen. Barthes későbbi karrierje során többször kinyilatkoztatta a legfontosabb diplomákat adó egyetemekről alkotott negatív véleményét.

Élete 1939-től 1948-ig nagyrészt első írásai megjelentetésével, egy orvosi egyetemre való előkészítő tanfolyamon való részvétellel és a betegségével való küzdelemmel telt. 1948-ban visszatért az akadémiai munkához, amivel számos rövidtávú megbízást kapott kisebb intézetektől Franciaországban, Romániában és Egyiptomban. Ezen idő alatt közreműködött a párizsi Combat nevű baloldali lapnál, amelyből végül megszületett első teljes munkája Le Degré zéro de l'écriture címmel. 1952-ben Barthes szociológiát és lexikológiát tanult a híres francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpontban (Centre national de la recherche scientifique, röv. CNRS). Ez alatt a hétéves időszak alatt kezdett írni fejezeteket a Les Lettres Nouvelles című sorozatához, amely hatástalanította a populáris kultúra mítoszát (amelyeket a Mythologies című gyűjteményében írt 1957-ben).

Barthes az 1960-as évek elejét a szemiológia és a strukturalizmus területeinek felkutatásával töltötte, több egyetemi tanszéken is megfordult, és folytatta a teljes terjedelmű tanulmányok írását. Újszerű, szokatlan gondolkodása konfliktushoz vezetett egy másik francia gondolkodóval, Raymond Picard-ral, aki támadta az Új kriticizmust, amiért az túl homályos és nem becsüli meg a kultúra irodalmi gyökereit. A Critique de la raison pureban azzal vádolta az elöregedett, burzsoá kritikát, hogy az nem törődik a nyelv finomabb részleteivel és nem ismeri fel az olyan kihívó, új elméletek fontosságát, mint a marxizmus.

A 60-as évek végére Barthes nagy elismerésre tett szert. Utazgatott Japánban és Amerikában, előadást tartott a Johns Hopkins Egyetemen, és megalkotta leghíresebb művét, az 1968-os La mort de l’auteur című esszéjét, amely a strukturalista gondolkodás hanyatlásával foglalkozik. Barthes továbbra is közreműködött a Tel Quel nevű avant-garde írodalmi magazinban, amely pont olyan témákkal foglalkozott, mint az ő írásai. Az 1970-es években Barthes folytatta irodalmi kriticizmusának tovább fejlesztését.

1977-ben tiszteletbeli pozícióba került a Collège de France szemiológiai tanszékén. Ebben az évben hunyt el édesanyja is; ez szörnyű csapásként érte Barthes-ot. Utolsó nagyszerű műve a Camera Lucida volt. Ez a szöveg, amely az anyja egyik fényképéről való meditálás, félig a fényképen keresztül történő kommunikációelmélet, félig pedig anyja emlékének a fájdalma. Roland Barthes kevesebb, mint három évvel anyja halála után hunyt el. 1980. február 25-én egy François Mitterrand által rendezett ebéd után (akit egy évvel később választottak Franciaország államfőjének), sétálva hazafelé Párizs egyik utcáján Barthes-ot elütötte egy mosodás kocsi. Egy hónappal később, március 26-án, belehalt sérüléseibe.