Sextus Empiricus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sextus Empiricus, Szextosz Empeirikosz (Kr. u. II. század) Görög orvos, szkeptikus filozófus

Életéről nem tudunk semmit. Csak címről ismert művei: „Trópusok", „A szillogizmus ellen", „Az okság ellen", „Istenről". Fennmaradt művei -amelyek az ókori szkepticizmusra vonatkozó legfontosabb forrásaink- a következők: „Apotüpószeisz Pürrhóneión" (Pürrhóni vázlatok), „Prósz mathématikusz" (A tudósok ellen). Ez utóbbi művére latin címén („Adversus mathematicos") szokás hivatkozni.

Az „Adversus mathematicos" 11 könyvének címei:

1. Grammatikusok ellen

2. A szónokok ellen

3. A mértantudósok ellen

4. Az aritmetikusok ellen

5. A csillagászok ellen

6. A zenetudósok ellen

7-8. A logikusok ellen

9-10. A fizikusok ellen

11. A morálfilozófusok ellen

A 7-11. könyveket olykor önálló műként kezelik, ilyenkor „Prosz dogmatikusz" (A dogmatikusok ellen) címen hivatkoznak rá.

A megismerés bizonytalanságával kapcsolatban öt tételt dolgozott ki, ezek:

1. Az ismerettárgyról alkotott nézetek különbsége

2. A megismerés véhtelen regresszusa: a megismerendő valami másban alapozódik meg, s ahhoz, hogy szert tegyünk ismeretére, előbb az alapját kell megismernünk. Ám az alap is valami másban alapozódik meg, és így tovább a végtelenségig

3. Az ismerettárgyak a megismerőhöz és egyéb tárgyakhoz való relációi különböznek

4. A megismerés alaptételei önkényesen vannak megállapítva

5. A bizonyítandó tétel és a bizonyítás kölcsönösen feltételezik egymást.

Sextus tagadta a szillogisztikus bizonyítás lehetőségét is, amennyiben a szillogizmust körkörös érvelésnek tekintette: a felső tétel igazsága, amelyből a konzekvencia igazságát levezethetjük -mondja-, csak indukcióval igazolható. Ám az induktív felsorolásban a konzekvencia tartalma már eleve bennefoglaltatik. Sextus tagadja az okságmeglétét. Az okság reláció, így ami valaminek az oka (például az apaállat az ivadéknak), az relatívumként áll fönn. A relatívumnak azonban nincs önálló egzisztenciája: az apaállat nem apaállatként, hanem hím élőlényként létezik, apaállat mivoltát csupán hozzágondoljuk az élőlényhez.

Az istenség létét részint a reá vonatkozó ellentmondó nézetek sokféleségére való hivatkozással tagadja, részint az isteni gondviselés létezését vonja kétségbe a következő érveléssel: az istenség vagy akarja a teljeskörű gondviselést, és képes is rá; vagy akarja ugyan, de nem képes rá; vagy nem akarja ugyan, de képes rá; vagy nem akarja és nem is képes rá. Az első lehetőséget a világban levő rossz megmutatásával lehet cáfolni, a többi három önmagában hordja a teljeskörű gondviselés hiányát.