Szonáta
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
„Sonare” (olasz), hangszeren játszani, szóból ered.
1640-ben indult fejlődésnek. Elkülönültek egymástól:
- templomi szonáta (sonata da chiesa; "chiesa" = templom)
- kamaraszonáta (sonata da camera; "camera" = szoba)
1680-as és 1690-es években közeledtek egymáshoz, és a 17. század végére kialakult a szonáta.
Kb. 1750-től a szonáta jelentése:
- szonáta, mint műfaj: Többtételes hangszeres mű.
- szonátaforma: Meg kell különböztetnünk a többtételes szonátaszerkezetet, szonátaciklust, az egyes tételen belül érvényesülő szonátaformától. A klasszikus formavilágot teljes egészében a szonátaelv uralkodása jellemzi. Valamennyi hangszeres műfaj formai építkezésében megtalálható (szonáta, szimfónia, versenymű, kamarazene). A klasszikus szonáta nyitótétele általában szonátaformájú.
- A szonátaforma általában 3 részes:
- expozíció
- kidolgozás/feldolgozás
- repríz (visszatérés)