Tarján Róbert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tarján Róbert (Budapest, 1913. augusztus 12. – Budapest, 1979. szeptember 1.): orvos, egyetemi tanár, a közegészségtan járványtan szakorvosa, az orvostudományok doktora (1966)

[szerkesztés] Szakmai életútja

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte el, doktori diplomáját 1937-ben szerezte meg.

Tanulmányai befejezése után az Apponyi Poliklinika II. osztályának belgyógyásza lett, ugyanakkor mellette a kórház diétás orvosi feladatait is ellátta.

1945-től került az Országos Közegészségügyi Intézetbe, a népélelmezési osztályra.

1947-ben tisztiorvosi, 1948-ban pedig üzemorvosi képesítést szerzett.

1949-ben Az Élelmezéstudományi Intézet alapító igazgatója volt.

1954-ben az orvostudományok kandidátusa fokozatot kapta meg „Az étrend és a csontosodás összefüggése, különös tekintettel a magyar nép táplálkozására” című disszertációjával.

1959-ben szakorvosi képzettséget szerzett közegészségtanból és járványtanból.

1962-ben az Országos Táplálkozástudományi Kutató Intézet élelmezés-egészségtani tanszékvezető tanára.

1966-ban kapta meg az orvostudományok doktora fokozatát a „A magyar néptáplálkozás – Kedvező és kedvezőtlen jelenségek a magyar néptáplálkozásban” című tanulmányával.

Egyik résztvevője a magyarországi diétásnővér-képzés megindításának. Felkérés alapján megszervezte a Vendéglátóipari Főiskolán az élelmezéstudományi tanszéket.

A Magyar Táplálkozástudományi Társaság elnöke, nyigállományba vonulása után örökös tiszeteletbeli elnöke, a WHO Szakértői Tanács tagja.

Az MTA több bizottságának felkért tagja.