Valláskritika
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A valláskritika egy olyan gyűjtőfogalom, ami a vallások, vallási csoportok és egyházak vélt vagy valós érdemeit, nézeteit, tetteit vitató véleményeket foglal magába.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A valláskritika főbb területei
- adott valláson belüli, belső
- más vallástól származó, külső
- vallásokkal szembeszegülő ideológiák által megfogalmazott kritika (pl. ateizmus)
- teológiai
- független vallástudományi módszertannal létrejött
- összehasonlító, független
- humoros és parodisztikus
- indulatkeltő, kirekesztő, megbélyegző
[szerkesztés] Filozófiai kritikák
A vallásokat sokféle szinten, sokféle filozófiai szempontból kritizálják (ld. Angeles (1997)). A következő filozófiai irányzatok tartalmaztak jelentős valláskritikát:
- az epiküreanizmus
- a felvilágosodás filozófiája (Voltaire, David Hume, Locke, Francis Diderot)
- a korai egzisztencializmus (Friedrich Nietzsche)
- a materialista dialektika (Ludwig Feuerbach, Karl Marx, Vlagyimir Iljics Uljaniov Lenin)
- a logikai pozitivizmus
[szerkesztés] Történelmileg, irodalmilag híres kritikák
- Cornelius Tacitus: Annales
„…Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nem csak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál.
…Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.”
[szerkesztés] Tudományos jellegű kritika
A vallástudomány minden egyes ága alkalmas lehet a vallás kritikájára is, értelmezéstől függően. Így lehet pszichológiai szempontból is magyarázni, vagy kritizálni (ld. Pascal Boyer (2002)).
[szerkesztés] Neuroteológia
A neuroteológia a spiritualitás, a vallás, és a hit biológiai összefüggéseit vizsgálja. A tradícionálisan spirituálisnak mondott szubjektív élmények evolóciós vagy neurobiológiai alapjaival foglalkozik. Az eredmények egyik értelmezése szerint ezek a vallásos élmények az agyi struktúráink által keltett jelenségek. Ez az Occam borotvája elvvel együtt a vallások egyik lehetséges kritikája.
[szerkesztés] Memetikai irányultságú kritika
A memetika kutatói szerint a vallásoknak memetikai magyarázatot adhatunk. Bizonyos memetikusok (ld. Dawkins, Blackmore) továbbmenve azt állítják, hogy ezek az emberiség olyan képzetei, amelyek nem azért terjedtek el, mert igazak, hanem más okból, így a vallások hagyományos felfogásának egy kritikáját kapjuk.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Internet
- Ateizmus.lap.hu
- Valláskritika.lap.hu
- Magyar ateizmus honlap
- A vallások mint mémplexek, részlet Susan Blackmore: A mémgépezet című könyvéből (1999)
- Varga Gábor: Szükség van-e valláskritikára?
- Szincerus ateista honlap
- ateista valláskritika
- Valláskritika a Szabadgondolkodón
[szerkesztés] Irodalom
- Richard Dawkins: Az önző gén, utolsó fejezet
- Pascal Boyer (2002): Religion Explained, Vintage
- Peter A. Angeles (szerk.) (1997): Critiques of God, Prometheus Books.
- Andrew Newberg, Eugene D'Aquill, Vince Rause (szerk.) (2002): Why God Wont go Away, Ballantine Books.
Based on work by 