Venyera-program

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Venyera-11 leszálló egysége

A szovjet Venyera-program keretében 1961 és 1983 között 16 űrszondát a Vénusz kutatására. A sorozat első három tagja sikertelen volt. A szondák a program közben változtatásokon estek át, három típusukat különböztethetjük meg.

[szerkesztés] Űrszondák

[szerkesztés] Venyera-1,-2,-3

A Venyera-1 volt a világ első bolygószondája, 1961. február 12-én indult Bajkonurból. Feladata volt a Vénusz körüli térség vizsgálata, de a rádiókapcsolat 15 nap mulva megszakadt a szondával. A sorozat következõ hét tagja a Marsz-1-re és az elsõ Zondokra hasonlított. A Venyera-2 kivételével mindegyik egy orbitális és egy leszállóegységből állt. Az orbitális rész feladata volt a landoló rész szállítása. 1965-ben, november 12-én és 16-án indították a Venyera-2-t és Venyera-3-at. Mindkét szonda belső hőmérséklete a Vénusz közelében túllépte a megengedett határt, ami az összeköttetés megszakadásához vezetett.

[szerkesztés] Venyera-4

Az 1967. június 12-én indított Venyera-4 elõdeinek kissé továbbfejlesztett változata volt. Október 18-án lépett be a szonda a Vénusz éjszakai oldalán a légkörbe, majd a leszállóegység levált róla. A leszállás során megkezdte a légkör hőmérsékletének, a nyomásnak és a légkör összetételének mérését. A felszín fölött 23 km-re a rádiókapcsolat megszakadt, valószínűleg a nagy nyomás miatt, ami ekkor 1,8 Mpa volt.

[szerkesztés] Venyera-5,-6

A Venyera-5 és Venyera-6 leszálló egységét megerősítették, műszereiket továbbfejlesztették. Mindkét szonda 1969. januárjában indult. Május 16-án, illetve május 17-én léptek be a Vénusz légkörébe és a felszíntõl 17 km-ig megfelelően működtek. Itt elérte a nyomás a 2,7 Mpa-t, amit a szondák már nem tudtak elviselni. A két szonda mérései alapján számításokkal határozták meg a bolygó felszínén uralkodó viszonyokat, erre 500 Celsius körüli hőmérséklet és nagyjából 10 Mpa nyomás adódott.

[szerkesztés] Venyera-7

1970-ben a Venyera-7 volt az első Vénusz-szonda, ami simán leszállt a felszínen és onnan mérési eredményeket továbbított. A leszállóegységet úgy alakították ki, hogy akár 18 Mpa nyomást és 530 C-os hőmérsékletet is elviseljen. 1970. december 15-én lépett be a légkörbe és a leereszkedés után még 23 percig mûködött. A fedélzeti adatközlő egység meghibásodása miatt azonban csak hőmérsékleti adatokat továbbított.

[szerkesztés] Venyera-8

A Venyera-8 feladata volt az első talajvizsgálatok elvégzése. 1972. március 27-én indították a Vénusz felé, és július 22-én szállt le simán a felszínre. A leszállóegység 50 percig működött. Ez alatt a szokásos hőmérséklet- és nyomásmérésen kívül egy gamma-spektrométer segítségével a talaj összetételét, valamint egy fotométerrel a megvilágítási viszonyokat is vizsgálta. A mérések eredményeként a leszállóhelyen a földi gránithoz hasonló talajt azonosítottak. A Vénusz nappali oldalán a fényviszonyok egy erősen borús földi napra emlékeztettek.

[szerkesztés] Venyera-9,-10

A szondasorozat új generációját képviselte az 1975-ben indított Venyera-9 és Venyera-10. A sorozatot a Marsz szondákhoz hasonló szerkezeti elvek alapján alakították át, tömegük 5 t-ra növekedett. Az orbitális rész a Vénusz körüli pályára álláson kívül a leszállás alatt mint közvetítő állomás, utána pedig mint önálló Vénusz műhold tevékenykedett. A két szonda október 22-én, illetve október 25-én lépett be a Vénusz légkörébe, az átalakított leszállóegység ereszkedése kb. 75 percig tartott. Először készítettek panoráma képeket a felszínen, újabb talajelemzéseket végeztek, valamint vizsgálták a légkör tulajdonságait. A leszállóegységek 53, illetve 65 percig működtek. Az orbiterek 1976 júniusáig vizsgálták a bolygó légkörét és felhőzetét.

[szerkesztés] Venyera-11,-12

1978-ban ismét két szondát, a Venyera-11-et és a Venyera-12-t indították a Vénusz kutatására. Műszerezettségüket továbbfejlesztették, például a Venyera-12-t hangérzékelőkkel látták el, hogy a feltételezett villámlásokat kísérõ hangjelenségeket rögzíteni tudják. A kísérlet jól sikerült, a Venyera valóban észlelt elektromos kisüléseket a légkörben.

[szerkesztés] Venyera-13,-14

1981. végén a Venyera-13 és Venyera-14 indult a Vénusz felé. A Venyera-13 1982. március 1-én, a vele felépítésben azonos másik szonda négy nappal később szállt le. Ezek a szondák közvetítették az első színes felvételeket a felszínről, valamint tovább folytatták a korábbi szondák által megkezdett talajkutatást is. 1983-ban két orbitert indítottak el (Venyera-15, Venyera-16), melyek a bolygó feltérképezését végezték radarberendezésük segítségével. A képeken néhány aktív vulkán helyzetét is sikerült meghatározni.