Violinkulcs
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A violinkulcs másik elnevezése G-kulcs, mert az egyvonalas G hangot jelöli, illetve egyes állítások szerint az alakja egy G betűből alkult ki.
A második vonalon helyezkedik el. Vannak speciális violinkulcsok is, ilyen pl. a főképp barokk zenében használt első vonalon elhelyezkedő violinkulcs, ami a célt szolgálta, hogy a magas hangok ne a sokadik pótvonalra kerüljenek, hanem az 5 vonal adta rendszer közé, ill. létezik még az un. francia violinkulcs, amely az esz-klarinétra és esz-trombitárara írt szólamok lejegyzésénél használatos.
A magas hangú fafúvósok és rézfúvósok, ill. a hegedűk és a hangolt ütősök használják a violinkulcsot. A zongorairodalomban általában a jobbkéz szólama van violinkulcsban. Az énekeseknél manapság a szoprán és a mezzoszoprán szólam használja ezt a kulcsot, annak ellenére, hogy évszázadokig saját kulccsal rendelkeztek.
Based on work by Solfeggio, 