Barents-tenger
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Barents-tenger a Jeges-tenger része, Norvégia és Oroszország határától északra helyezkdik el. Nevét a holland Willem Barents tengerészről kapta. Ez egy nem túl mély, úgynevezett self-tenger (átlagos mélysége 230 m). Nyugaton a Norvég-tenger, észak-nyugaton a Spitzbergák, észak-keleten a Ferenc József-föld, keleten az orosz Novaja Zemlja szigete határolja.
A Barents-tenger déli része jégmentes marad egész évben az Észak-Atlanti áramlatnak köszönhetően, ezért itt kikötők működnek az orosz Murmanszkban és a norvég Vardø-ban. Szeptember környékére általában teljesen jégmentessé válik a tenger. A Téli-háborúig Finnországnak is volt kikötője Petsamonál.
3 fajta víztömeg találkozik a Barents-tengerben:
- meleg, sós víz az észak-atlanti áramlásból (hőmérséklete >3°C, sótartalom >35)
- hideg, sarki eredetű víztömeg (hőmérséklete < 0°C, sótartalma <35)
- meleg, alacsony sótartalmú parti vizek (hőmérséklete >3°C, sótartalom <34,7)
Az Észak-atlanti áramlat miatt ebben a tengerben az élőlények száma magasabb, mint a hasonló szélességen található többi tengerben. A fitoplanktonok tavaszi virágzása hamar megkezdősik a jéghatár mentén, mert az olvadó jégből származó friss víz réteget képez a tenger felszínén, melyben kiváló körülméyneket találnak. A fitoplanktonokat megeszik a zooplanktonok, és a krillek, ezeket pedig az Atlanti-tőkehal, sarki tőkehal, bálnák, csuklyás halak fogyasztják. A csuklyás hal a legfontosabb tápláléka sok ragadozó fajnak, például az Atlanti-tőkehalnak, a fókáknak, és a tengeri madaraknak.
A Barents-tenger halászata nagyon fontos Oroszországnak és Norvégiának egyaránt. Főként az Atlanti-tőkehalat halásznak.
Oroszország a kiselejtezett haditengerészeti nukleáris reaktorok és hulladékok lerakóhelyévé tette a Barents-tengert a hidegháború alatt, és ez óriási veszélyt jelenthet az ottani élővilág számára.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- WWF Barents Sea Ecoregion A Barents-tenger élővilágának megmentésére tett kísérletek.
Based on work by 