Novaja Zemlja

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Novaja Zemlja elhelyezkedése a térképen

A Novaja Zemlja (Új-Föld; oroszul: Новая Земля) szigetcsoport két fő szigetből áll, Oroszországtól északra helyezkedik el a Jeges-tengeren. Területe körülbelül 90,650 km². A szárazföld és a szigetcsoport között a Kara-szoros húzódik, a két szigetet pedig a Matocskin-szoros válaszja el egymástól. A két fő szigetből az északit Északi-szigetnek (Szevernij-osztrov), a délit Déli-szigetnek (Juzsnij-osztrov) nevezik. Novaja Zemlja választja el a Barents-tengert a Kara-tengertől.

Területét hegyek és völgyek tagolják, a sziget tulajdonképpen a az Ural-hegység folytatása a tengerben. Legmagasabb pontja 1070 m.

Az északi szigeten sok gleccser található, míg a délin tundrára jellemző éghajlat uralkodik.

Természeti kincsei a réz, az ólom és a cink. Lakossága körülbelül 100 fő, akik halászatból és fókavadászatból tartják fenn magukat. A sziget őslakosai a nyenyecek, a sziget területe a Nyenyec Autonóm Köztársaság részét képezi.

Az oroszok a XI. század óta tudnak Novaja Zemljáról, amikor novgorodi kereskedők jártak a területen. A nyugat-európaiak az észak-nyugati átjáró keresése közben találtak rá a XVI. században. Az első, aki partraszállt, Hugh Willoghby 1553-ban. Willem Barents 1596-ban megkerülte a szigetek legészakibb pontját, és áttelelt az észak-keleti parton. Ez alatt az út alatt feltérképezték a nyugati partvonalat.

NASA műholdkép

[szerkesztés] Atomfegyver kísérletek

A szigeten 1954. szeptember 17-én nyitották meg a Szovjetunió atomkísérleti telepét (lőterét) Belusaja Guba központtal. A kísérleti telep három területet fogalat magában:

Csornaja Guba (é. sz. 70.7° k. h. 54.6°), amely 1955-1962 között működött,
Matocskin Sar (é. sz. 73.4° k. h. 54.9°), amelyet 1957-1962 között használtak, valamint
Szuhoj Nosz (é. sz. 73.7° k. h. 54.0°), amelyik szintén 1957-1962 között volt használatban.

Azonban a sziget más pontjain is hajtottak végre kísérleti robbantásokat, Novaja Zemlja területének a fele gyakorlatilag kísérleti telepként funkcionált.

1955. szeptember 21. és 1990. október 24. között a kísérleti telepen 135 nukleáris robbantást hajtotak végre, ebből 87 légköri, 1 földfelszíni, 2 vízfelszíni, 3 vízalatti és 42 földalatti robbantás volt. A kísérletek között több nagy hatóerejő (Mt fölötti) atomfegyver tesztelésére is sor került. 1961. október 31-én a sziget északi része fölött robbantották fel az eddig megépített legnagyobb nukleáris fegyvert, az 50 Mt hatóerejű Cár-bombát.

1963-ban az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodást írt alá az atomfegyver-kísérletek korlátozásáról, amely megtiltotta a légköri, a vízalatti és az űrben végrehajtott atomrobbantásokat. Az egyezmény nyomán Novaja Zemlján 1963-tól 1990-ig már csak földalatti robbantásokat hajtottak végre. A szélesebb közvélemény előtt csak az 1980-as évek végén váltak ismertté a Novaja Zemlján végrehajtott atomfegyver-kísérletek, ameyek ellen 1990-ben a helyszínen a Greenpeace környezetvédő szervezet a helyszínen tüntetett.

Az utolsó robbantás 1990-ben történt (egyben az utolsó szovjet/orosz atomrobbantás), az atomfegyver-kísérletekről szóló moratórium 1990. október 24-i életbe lépése előtt. A területen a kísérleti lőtér azonban továbbra is működik. Matocskin Sarnál a nukleáris fegyverrendszerek tesztelését végzik. A klímára való tekintettel az orosz atomenergiaügyi miniszter 2000 júliusától augusztusáig több kritikus tömeg alatti hidronukleáris kísérletet engedélyezett. Ezekben a hivatalos adatok szerint 100g plutóniumot használtak fel.