Baruch Spinoza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

XVII. század Felvilágosodás

Név:	Baruch Spinoza
Született:	1632. november 24. Amszterdam
Meghalt:	1667. február 21. Hága
Iskola/irányzat:	Racionalizmus
Érdeklődés:	Etika, Politikafilozófia, Episztemológia
Fontosabb nézetei:	Panteizmus
Befolyásolta:	Kantot, Hégelt, Schopenhauert, Einsteint, Goethét
Hatással voltak rá:	Descartes, Thomas Hobbes, Maimonidész, Avicenna, Arisztotelész, Bacon

Benedictus (Baruch) Spinoza (Amszterdam, 1632. november 24. – Hága, 1667. február 21.) a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus képviselőjeként is ismerhetjük.

[szerkesztés] Élete

Amszterdamban született, Portugáliából kivándorolt zsidó családban. Anyanyelve portugál volt. A protestáns eszme megismerése után eltávolodik a zsidó közösségtől, akik kimondják rá az ún. "héremet", „nagy átkot”, amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között. Ezt követően 1656 és 1660 között egy kiugrott jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, klasszikus irodalmat, államelméletet és kartéziánus filozófiát tanult. Itt tanulta meg a lencsecsiszolást, mely később pénzkereső foglalkozásává vált.

1661-ban Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírja első értekezését Rövid tanulmány Istenről, az emberről és az ő boldogságáról címen. Ezt a művét fogalmazza át ugyanebben az évben a Tanulmány az értelem megjavításáról című művében. E két tanulmány célja a karteziánus filozófia alapjainak (Descartes: Principia philosophiae) megismertetése, és vizsgálata. Majd 1665-ben megírja főművét az Etikát.

Államelméletről is hagyott hátra írásos művet: a Teológiai-politikai tanulmányt (Wittgenstein híres műve ennek a tanulmánynak a címe után lett elnevezve). E tanulmányt 1670-ben névtelenül jelenteti meg, de hamar fény derül kilétére és ettől a pillanattól a vitairatok üldözésének a tárgyává válik. Műveit félreértelmezve kikiáltják ateistának, ami igen nagy hatással van későbbi munkásságára, ugyanis senki nem hajlandó megjelentetni műveit.

Élete vége fele még megírja a Politikai tanulmányt, de nem fejezi be, csak töredékeket ismerünk belőle.

Spinozát nemcsak a filozófia és az államelmélet problémái foglalkoztatták, hanem a matematika és a fizika kérdései is. Írt a valószínűségszámításról és a szivárványról is.

1677. február 21-én halt meg tüdőbetegségben.

[szerkesztés] Filozófiája

Fő műve, az Etika megírásakor Euklidesz axiomatikus tárgyalásmódját használja: minden fejezet definíciókból tételekből és ezek bizonyításaiból áll. Egyrészt azt szeretné ezzel a módszerrel szemléltetni, hogy az egyszerű tételekből levezethetők a bonyolultabb, összetett elméletek, másrészt a korban szokás volt a szubjektivitástól olymódon mentesíteni a politikai témájú írásokat, hogy azokat a matematika tudományához hasonló objektív szigorúsággal fejtik ki. Az Etika öt fejezetből áll: 1. Istenről, 2. A szellem eredetéről és természetéről, 3. A szenvedélyekről, 4. Az emberi szabadságról, 5. Az emberi szabadság és az ész hatalmáról.

Fontos, hogy Istennel kezdjük, mielőtt az emberhez érnénk, mert ha az Istenről alkotott ideánk hamis, akkor az emberről alkotott ideánk sem lehet helyes. Istent Spinoza úgy határozza meg, mint „az, aminek a fogalma nem szorul másik dolog fogalmára, hogy abból alkossuk meg”. Isten abszolút végtelen létező, semmi nem korlátozhatja őt és rajta kívül nem létezhet semmi. Ezek szerint minden, ami a természetben van, Isten attribútuuma: „Minden, ami van, Istenben van.” Spinoza szerint ez nem panteizmus, hisz Isten nem azonos a természettel, hanem ő általa lett teremtve és létében megőrizve. (Panteizmus: a mindenség (pán) nem különbözik Istentől (Theosz).

Az ember mint véges létező testből és elméből áll. E kettő az Etika érvelése szerint ugyanazon dolog más módon való kifejeződései; ez utóbbi megállapításból pedig Leibniz, némileg megkérdőjelezhető módon, azt a következtetést vonta le, hogy Spinoza egyfajta "paralellizmusként" jellemzi test és lélek viszonyát. Ez a magyarázat arra, hogy ha a testünkkel történik valami, rögtön érzékeljük is.

Spinoza a megismerés három formáját különbözteti meg:

Az imaginatio, amit bár képzeletnek kell fordítsunk, valójában lefedi a tapasztalat körét is. A mindennapi élethez nélkülözhetetlen megismerési mód.
A racionális megismerési mód. E megismerési mód a tudományokra jellemző megismerési módja. Általános tételekből vezetjük le az újabb ismérveket, közös fogalmakból következtetve operál.
Az intuitív megismerési mód. Az ész által feltárt ismeretekről belátja, hogy azok Isten szubsztanciájának kifejeződései.

[szerkesztés] Államelmélete

A Teológiai-politikai tanulmány című művében írja, hogy a gondolat- és szólásszabadság csak az állam kárára számolható fel. Az ember, annak érdekében, hogy az állam mint az emberi biztonság alapvető feltétele létrejöjjön, lemond természeti jogainak egy részéről, ám ez nem jelenti a mienket megillető jogok teljes feladását. A lehetséges legjobb államforma, a demokrácia, mert ez közelíti meg leginkább a természeti állapotban élvezett szabadságot.

A Politikai tanulmány szerint az emberek túlnyomó többsége a szenvedélyek rabja és nem az ész útmutatása szerint élnek. Így nem a demokrácia a helyes államforma hanem a hatalom olyanmértékű elosztása amely leginkább szolgálja a békét, az egyensúlyt. Erre a végkövetkeztetésre, valószínűleg a franciák és az angolok elleni Holland háború miatt jut.

[szerkesztés] Bibliográfia

Benedictus de Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány. Szemere Samu fordítását átdolgozta (Szalai Judittal), a bevezetôt, az utószót, a jegyzeteket írta (Szalai Judittal és Visi Tamással) Boros Gábor Budapest: Osiris, 2002
Spinoza: Etika, Budapest: Osiris, 1997 (Sapientia humana, sorozatszerkesztô: Boros Gábor, Gyurgyák János) Szemere Samu fordítását átdolgozta, a bevezetôt, az utószót, a jegyzeteket írta és a mutatót összeállította Boros Gábor
Boros Gábor: Spinoza és a gyakorlati filozófia problémája Budapest: Atlantisz, 1997