Portugál nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A portugál a latin nyelvcsaládba tartozik, főleg Angolában, Brazíliában, a Zöld Foki szigeteken, Kelet-Timoron, Bissau-Guineában, Makaón (különleges közigazgatási régió) Kínában, Mozambikben, Portugáliában, São Tomé és Principe-ben beszélik. Sok nyelvész szerint a portugál és a gall (galego) (Spanyolország egyik hivatalos nyelve) egyazon nyelv változatai, csak a gallra nagy befolyással volt a spanyol, bár a gall kormány álláspontja szerint a gall egy külön nyelv. Több mint 200 millió anyanyelvi beszélővel a portugál egy azon kevés nyelvek közül amit ennyi egymástól távoli országban beszélnek, így az ötödik legtöbbet beszélt nyelv a világon. Mivel Brazília 184 millió lakosával 51%-át teszi ki Dél-Amerika lakosságának, a portugál a legtöbbek által beszélt nyelv Dél-Amerikában és az egyik fő nyelv Afrikában.
A nyelv a XV-XVI. században terjedt el világszerte, amikor Portugália megteremtette az első és leghosszabb életű modern gyarmati és kereskedelmi birodalmat (1415-1975), amely Dél Amerikától (Brazília) egészen Kínáig (Macao) terjedt. Ennek következtében a portugál mára sok független ország hivatalos nyelve, és sokak által beszélt és tanult idegen nyelv. Létezik számos Portugál kreol nyelv is szerte a világban: fontos kisebb nyelv például Andorrában, Luxemburgban, Namíbiában és Paraguayban.
A portugál nyelvet háromféleképpen szokás emlegetni: „A lingua de Camões”(„Camões nyelve”), Luís de Camões, a Luziádák (Os Lusíadas) irója után; „A última flor do Lácio” („Lácio utolsó virága”), Olavo Bilac után, vagy „édes nyelv”, Cervantes után. A portugál anyanyelvűeket szokás luzofónnak is nevezni (az elnevezés a római kori tartományi névből, a Lusitaniaból ered).
Földrajzi eloszlása
A portugál az elsődleges nyelve Angolának, Brazíliának, Portugáliának, São Tomé és Príncipenek, valamint a legtöbbet használt nyelv Mozambikben. Az egyik hivatalos nyelve Kelet-Timornak és a Kína fennhatósága alatt álló Makaónak is. Sokak által beszélt, de nem hivatalos nyelve Andorrának, Luxemburgnak, Namíbiának és Paraguaynak. A portugál kreol a fő nyelve a Zöld foki szigeteknek, és Bissau-Guinea lakosságának.
A világon nagy számú, portugálul beszélő emigráns közösség létezik, így például a kanadai Montreálban és Torontóban, Franciaország fővárosában, Párizsban, a paraguay-i Asunciónban, valamint az amerikai Bostonban, New Yorkban, Miamiben, az argentin Buenos Airesben és az indiai Goában. A portugált 187 millióan beszélik Dél-Amerikában, 17 millióan Afrikában, 12 millióan Európában, 2 millióan Észak-Amerikában, és 610 ezren Ázsiában.
A CPLP, a Portugál Nyelvű Országok Szövetsége egy nemzetközi független szervezet, amely nyolc olyan országból áll, melyek hivatalos nyelve a portugál. A spanyollal együtt a leggyorsabban növekvő nyugati nyelv, és az UNESCO szakértőinek véleménye szerint ennek a nyelvnek a legnagyobb az esélye hogy a nemzetközi kommunikáció nyelvévé váljon Afrikában és Dél Amerikában.
Története
A nyugat-ibériai félszigeten fejlődött ki a latinból, amit a római katonák, és gyarmatosítók vittek oda, a Kr.e III. században. A Nyugat-Római Birodalom bukása után a nyelv elhatárolódott a többi latin nyelvtől. Az első írásos emlékek a IX. századból maradtak fenn. A nyelv a XV. századra fejlődött ki teljesen. A portugál alapvetően a köznyelvi latin nyelv fejlődésével jött létre, és kis mértékben befolyásolták más nyelvek is.
Az ibér félszigetre érkező rómaiak a saját nyelvüket, a köznyelvi latint hozták magukkal, amelyből a többi latin nyelv is létrejött. Dél-Luzitánia már a Kr. e. II. századra romanizálódott. Strabo, egy I. századi görög földrajztudós is megemlíti: „átvették a római szokásokat, már nem emlékeznek a saját nyelvükre”. A nyelv a római katonák, telepesek, és kereskedők érkezésével terjedt el.
Kr.u 409 és 711 között, amikor a Római Birodalom összeomlott, az ibér félsziget germán eredetű törzsek fennhatósága alá került, akiket a rómaiak barbároknak neveztek. A barbárok (főleg vizigótok) nagymértékben elmélyítették a román kultúrát és a nyelvet; bár Luzitánia nyelvi és kulturális értelemben szabadon fejlődhetett a kora középkor folyamán, a római iskola- és közigazgatási rendszer nélkül tulajdonképpen elszigetelődött Európa többi részétől. Az Ibér félsziget politikai határai is megváltoztak. Mindezek eredményeként alakult ki a mai luzitán nyelv. A legkorábbi megmaradt feljegyzések a megkülönböztetett portugál nyelvről közigazgatási dokumentumok a kilencedik századból, melyek még sok latin kifejezést tartalmaztak. (Ez az ún. „elő-portugál”, melyet a IX-XII. században beszéltek.)
Portugália León király uralkodása alatt vált igazán függetlenként elismert állammá. 1290-ben Denis király megalapította az első portugál egyetemet Lisszabonban (az Estudo Geralt), és elrendelte, hogy az addig csak közönségesnek titulált nyelvet portugál nyelvnek hívja mindenki, és hivatalos nyelvvé tette azt.
A XIV-XVI. században a portugál felfedezésekkel együtt a nyelv elterjedt Ázsia, Afrika és Amerika számtalan részén. A XVI. században Ázsia és Afrika egyes területein már nem csak a gyarmati közigazgatásban és a kereskedelemben volt használatos, hanem a helyi kommunikációban is igen gyakran használták. A nyelv terjedését a kevert házasságok és a keresztény misszionáriusok is segítették. (Jezsuita misszionáriusok műve például a Nippo jisho, egy japán-portugál szótár, amely a 1603-ban készült el.)
Az „ó-portugál” korszak a Cancioneiro Geral de Garcia de Resende megjelenéséig tartott 1516-ig, az ezután következő korszag a „modern portugál” korszaka (a XVI. századtól napjainkig).
Az Európai Unió hivatalos nyelvei | ||
---|---|---|
angol | cseh | dán | észt | finn | francia | görög | holland lengyel | lett | litván | magyar | máltai | német | olasz portugál | spanyol | svéd | szlovák | szlovén |
||
Forrás: Nyelvek az EU-ban |