Che Guevara

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ernesto Rafael Guevara de la Serna (Rosario, Argentína, 1928. június 14. - La Higuera, Bolívia, 1967. október 9.), ismertebb nevén Che Guevara, vagy egyszerűen Che orvos, politikus, marxista forradalmár, gerillavezér, kubai miniszter. Bár Argentínában látta meg a napvilágot, Fidel Castro 1959-ben „született” kubai állampolgárnak nyilvánította.

Tartalomjegyzék 1 Fiatalkora 1.1 A motoros naplója 1.2 Guatemala 2 A forradalmár 2.1 A Granma és Kuba 2.2 A csúcson 3 Végjáték 4 Élet a halál után 5 Becenevek, álnevek 6 Jegyzetek 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fiatalkora

Apja, Ernesto Guevara Lynch és anyja, Celia de la Serna öt gyermeke közül a legidősebb volt. Három éves korától kezdve egész életében asztmában szenvedett, emiatt a család Alta Gracia-ba költözött, az ottani szárazabb klíma kedvéért. Szülei nagy súlyt fektettek taníttatására, kezdetben anyja tanította, középiskolai tanulmányait az ország második legnagyobb városában, a közeli Córdoba-ban, a Colegio Nacional Deán Funes-ben folytatta, ahol főképp az irodalom és – betegsége dacára – a sport területén jeleskedett.

Orvosnak készült, 1947-től a Buenos Aires-i egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott. Annak ellenére, hogy szülei - elsősorban anyja - anti-perónista aktivisták voltak, ő maga ekkoriban nem mutatott érdeklődést a politika iránt, az egyetemi politikai életben sem vett részt.

[szerkesztés] A motoros naplója

1951-ben barátja, Alberto Granado, biokémikus és politikai radikális ösztönzésére egy évet halasztott az egyetemen, hogy megvalósítsák régen eltervezett utazásukat Dél-Amerikán keresztül egy öreg Norton 500-as motorkerékpáron („La Poderosa”). Guevara ennek történetét Diarios de motocicleta: Notas de viaje por América Latina című naplójában meséli el. Az itt szerzett élmények nagy hatással voltak rá, ekkor körvonalazódott benne az a gondolat, hogy az egész Dél-Amerikára jellemző tömeges szegénységet és kiáltó társadalmi egyenlőtlenségeket csakis fegyveres forradalommal lehet orvosolni. Az is világossá vált számára, hogy Latin-Amerika nem különálló nemzetek összessége, hanem gazdasági és kulturális egységet képez, felszabadítása tehát az egész földrészre kiterjedő stratégiát követel. Visszatért Argentínába, sietve befejezte tanulmányait^[1] (dermatológus lett), hogy folytathassa utazásait.

[szerkesztés] Guatemala

1953-ban Bolívia, Peru, Ecuador, Panama, Costa Rica, Nicaragua, Honduras és El Salvador érintésével az ekkor baloldali vezetés alatt álló Guatemalába érkezett, itt ismerkedett meg Hilda Gadea Ontalia-val, egy perui indián származású marxista közgazdásszal, akit később, 1955. augusztus 18-án feleségül vett, és akitől 1956. február 15-én megszületett első gyermeke, Hildita Beatriz Guevara. Hilda Gadea vezette be őt a helyi baloldali politikai körökbe, itt ismerkedett meg Fidel Castróval kapcsolatban álló száműzött kubaiakkal. Guatemalai tartózkodása idején ragadt rá híres beceneve, a „Che”, az argentin köznyelv e kedvelt töltelékszava, ami kb. annyit tesz, mint „Hé!” vagy „Ember!”. 1954-ben egy jobboldali államcsíny következtében a politikai klíma hirtelen megváltozott, sürgősen el kellett hagynia az országot.

[szerkesztés] A forradalmár

Mexikóvárosban telepedett le, egy kórházban dolgozott. 1955-ben itt ismerkedett meg Raúl és Fidel Castróval, és csatlakozott a Fulgencio Batista kubai diktátor megdöntésére szervezkedő csoporthoz. A csoport tagjaival együtt Jalisco államban, egy ranchon katonai tanfolyamon és kiképzésen vett részt, ahol a gerillaháború elméletét és gyakorlatát sajátította el Alberto Bayo ezredestől, a spanyol polgárháborúban részt vett katonatiszttől. Che kiváló tanítványnak bizonyult, de az éles lőszerrel és robbanóanyaggal folytatott hadijátékok felkeltették a mexikói rendőrség figyelmét, a csoportot letartóztatták, csak 1956 júniusában kerültek újra szabadlábra.

[szerkesztés] A Granma és Kuba

1956. november 25-én indult el 81 társával együtt a Granma (nagymama) nevű jachton Kuba partjai felé, és egy hét múlva Los Cayelos környékén, a sziget keleti részén szálltak partra, hogy forradalmi gerillaharcot indítsanak a Sierra Maestra-ban. Kezdetben óriási veszteségeket szenvedtek, az eredeti létszám 20-ra apadt. Che az akciókban kezdetben orvosként vett részt, később fokozatosan egyre több szerepet vállalt a katonai vezetésben, és a kubai forradalom később legendássá vált alakjai közé emelkedett. Harcostársai magabiztos, vakmerő, önmagával és másokkal szemben is könyörtelen^[2] parancsnoknak tartották. Ő vezette 1958. december 31-én a gerillaháború egyik legsikeresebb, talán döntő hadműveletét, Santa Clara bevételét. 1959. január 1-jén Batista elmenekült, győzött a forradalom, Che elsőként vonulhatott be diadalmasan Havannába.

[szerkesztés] A csúcson

A győzelem utáni első hónapokban a havannai La Cabaña börtön-erőd parancsnokaként sok ember elítélését és kivégzését irányította, ezek között voltak a Batista-hadsereg egyes parancsnokai, a BRAC (Buró de Represión de Actividades Comunistas, „Kommunista Tevékenységet Visszaszorító Hivatal”) emberei, a titkosrendőrség tagjai, háborús bűnösök.

1959 májusában elvált feleségétől, hogy törvényesíthesse kapcsolatát Aleida March Torres-szel, akivel még a harcok idején Las Villas tartományban ismerkedett meg.

Júliusban Fidel Castro kinevezte a Nemzeti Földreform Intézet, később a Kubai Nemzeti Bank elnökévé, majd 1961-ben ipari miniszterré. Feladata a kubai gazdaság szocialista átalakítása volt. Az új kubai állam egyik legfontosabb vezetője, utazó nagykövete lett, sorra látogatta a harmadik világ legjelentősebb vezetőit, találkozott Hruscsovval, Mao Ce-tunggal, felszólalt az ENSZ-ben, és más nemzetközi szervezetekben. Fontos szerepe volt a keleti blokk országaival való gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, hogy Kuba hozzájuthasson a számára létfontosságú nyersanyagokhoz.

[szerkesztés] Végjáték

1965-ben hirtelen eltűnt a közéletből, Fidel Castro egy általa írt üzenetet^[3] olvasott fel nyilvánosan, melyben lemondott minden tisztségéről^[4], sőt, kubai állampolgárságáról is. Titokban Prágába utazott, onnan több afrikai országba: Guineába, Angolába, végül Kongóba. Itt kubai önkéntesekkel együtt Laurent-Désiré Kabila lázadó Simba csapatait segítve próbálkozott a forradalom „exportjával”, de tevékenységét teljes kudarc kísérte. Fidelhez írt levelében így fakadt ki: „...nem lehet felszabadítani egy országot, ha az nem hajlandó ezért küzdeni.”

1966-ban, fél évi titokban tartott Dar es Salaam-i, prágai és NDK-beli tartózkodás után rövid időre visszatért Kubába, majd útnak indult Bolíviába, mivel megítélése szerint ez az ország rendelkezett az adott pillanatban a legmegfelelőbb feltételekkel a szocialista forradalomra, melyet reményei szerint a gerillaharc révén később az egész dél-amerikai kontinensre ki lehetett volna terjeszteni. Kubai önkéntesekből és helybeli aktivistákból létrehozta a Bolíviai Nemzeti Felszabadítási Hadsereget, de a kongói kudarcból tanulva a parancsnoki posztot magának tartotta fenn. Katonai akciókat kezdeményezett a kelet-bolíviai Andok hegyeinek gerillaharcra alkalmas terepén, de kezdeti apróbb sikerek után egyre nyilvánvalóbb lett, hogy szinte semmilyen támogatást, együttműködést sem sikerül kicsikarnia sem a lakosságtól, sem a helyi politikai mozgalmaktól.

1967. október 8-án Quebrada del Yuro-nál több társával együtt bolíviai rangerek fogságába esett, és másnap La Higuera faluban René Barrientos bolíviai elnök személyes utasítására kivégezték. ^[5]

[szerkesztés] Élet a halál után

Legendává válása szinte halálának pillanatában megkezdődött. Világszerte tüntetéseket tartottak tiltakozásul meggyilkolása ellen. Versek születtek életéről és haláláról olyan költők tollából, mint Pablo Neruda vagy Csoóri Sándor. Jean-Paul Sartre „korunk legteljesebb emberi lényének” nevezte őt. Alberto Korda kubai fényképész híres képének „grafikásított” változata a teáscsészéktől a pólókig szinte minden felületen megtalálható, korunknak talán világszerte legismertebb ikonjai közé tartozik.

Állítólag ma halálának helyén egy kápolna áll, ahol a mélyen vallásos helybeliek egy bizonyos San Ernesto de La Higuera nevű szentet tisztelnek.

[szerkesztés] Becenevek, álnevek

• Gyermekkor, családi kör: Teté
• Középiskolai, egyetemi évek: Fuser (Furibundo, dühöngő + Serna, anyai neve)
• Forradalmárként, politikusként: Che
• Kongó: Tatu ('három', 'hármas' szuahéli nyelven, megtévesztésül)
• Bolívia: Ramón, később Fernando, Fernando el sacamuelas (sarlatán Fernando)

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^  Állítólag egyetlen olyan hivatalos dokumentum sem ismert, amely igazolná, hogy befejezte orvosi tanulmányait. dokumentumok
2. ^  William Myers, a New York Sun újságírója és mások szociopatikus személyiségzavart vélnek felfedezni benne. An Icon of Evil
3. ^  A levél hitelességét egyesek kétségbe vonják. dokumentumok
4. ^  A hatalomból való távozását sokan fokozódó kínai orientációjával magyarázzák, ami árnyékot vethetett a Kuba számára létfontosságú kubai-szovjet viszonyra. Ennek ellentmondani látszik hosszú prágai és NDK-beli tartózkodása, ami a kelet-európai titkosszolgálatokkal való jó kapcsolataira utalhat.
5. ^  Halálálával mégis sikerült Che-nek akaratlanul borsot törnie Barrientos orra alá, és ez a boliviai hadművelet idején vezetett naplójával függött össze, amit a katonák Guevara holmijai között megtaláltak. 1968-ban Barrientos bizalmasa és belügyminisztere, Antonio Arguedas eltűnt a naplóval együtt, majd az utóbbi többek között Kubában bukkant fel, ott adták ki Fidel Castro előszavával. Ez erősen megtépázta Barrientos nagy nehezen kivívott belföldi és nemzetközi tekintélyét.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Che Guevara művei - kubai oldalon
• Che Guevara gyilkos volt: „deheroizáló” írások gyűjteménye
• Az Hasta Siempre Comandante Che Guevara a Buena Vista Social Club előadásában
• Kiadott spanyol könyvek bibliográfiája Che Guevaráról

• Diario del Che en Bolivia – Che naplója a bolíviai küldetéséről