El Cid

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

El Cid (1044–1099, eredeti nevén Rodrigo Diaz de Vivar, később a Cid és Campeador melléknevet kapta). A mórok elleni felszabadító háború a reconquista hadvezére, a spanyol mondák és dalok hőse, akinek alakját a költészet is híressé tette.

[szerkesztés] A spanyol nemzeti hős

Cid valószínűleg a Lain Calvo családból származott és a 11. század közepe táján született. Mint condottieri csapataival a keresztények seregében harcolt a mórok ellen, majd a mórok soraiban a keresztény királyok ellen, aszerint ahogyan az érdeke kívánta. Résztvett a Leon és Kasztília közötti háborukban is. Neve először Ferdinánd király egy oklevelében 1064-ben fordul elő. 1068-ban mint II. Sancho hadvezére legyőzi a király öccsét, VI. Alfonzot, mire az kénytelen Toledoba, Al-Mamunhoz, a mórok királyához menekülni. Sancho erre a testvérének, Uracának örökségét őrző Zamora ellen fordult, de a város ostroma közben Belido d'Olfos orvul megtámadta és megölte. A kasztíliaiak ezután az elűzött Alfonzot hívták meg a trónra, de előbb ünnepélyesen meg akarták esketni arra, hogy bátyja meggyilkolásáról nem tudott és abban részes nem volt. Rodrigón kivül senki sem merte a királlyal az esküt letetetni. Emiatt a király nagyon meggyűlölte, de gyűlöletét egyelőre elpalástolta, sőt azt is megengedte, hogy Rodrigo Jimenát, a király egyik unokanővérét feleségül vegye. 1087-ben azonban Garcia Ordonez, aki Cid halálos ellensége volt, rávette a királyt arra, hogy Rodrigót Kasztiliából száműzze. A mór királyok oldalán, részint a spanyolok ellen vívott harcokban Cid sok jelét adta hősiességének és vitézségének, ezért visszahívták számüzetéséből. Később újból megrágalmazták és másodszor is száműzetésbe küldték és birtokaitól is megfosztották. 1094-ben meghódította Valenciát, amelyet 1099-ben bekövetkezett haláláig hősiesen megvédett a keresztények és a mórok támadásai ellen is. A várost csak 1102. május 5-én, két évvel később Jimena adta át a móroknak. Két évvel ezután Jimena is meghalt. Mindkettőjüket a San Pedro de Candena kolostorban temették el, ahonnan később Burgosba vitték át hamvaikat.

[szerkesztés] A költői művek hőse

A legelső költői mű, amely a Cid hős tetteivel foglalkozik a Poëma del Cid, valószínűleg a 12. század végén vagy a 13. század elején keletkezett a Spanyolországban közszájon forgott népdalokból. Ez a mű a francia Chanson de Rolanddal több pontban hasonlóságot mutat, és a következő feliratot viseli: Per Abbat le excribió en el mes de Maio en era de mill e CCXLV annos, Sancheztől. Megtalálható a Coleccion de poesias castellanos anteriores al siglo XV. (Madrid, 1779) c. gyűjteményben. A Poema del Cid-ben Cid spanyol nemzeti hősnek van feltüntetve, míg a Crónica rimada del Cid az arisztokrácia képviselőjének mutatja be. Azok a románcok, melyek eredetileg sokkal régibb eredetűek mint a Poema del Cid, az ország különböző vidékein keletkeztek és tele vannak ellentmondással. Magyarra Beksics Gusztáv, Győry Vilmos és Thaly Kálmán fordították a Cid románcokat. A németeknél először Herder forditotta le és dolgozta fel Cidjében ezeket románcokat, Herder Cidjét magyarul is kiadták és magyarázatokkal látták el. Franciául Creuze de Lessert, olaszul Pietro Monti dolgozta fel. 32 énekes hőskölteményt csinált a románcokból Diego Jimenes de Ayilon.

Az első spanyol dráma, mely témáját a Cid-románcokból meríti, Lope de Vega Las almenas de Toro (Toro ormai) című drámája. Ennél is híresebb Guillen de Castro Las mocedades del Cid című drámája (1621), melyet Corneille Cidje megirásánál alapul vett. Egy 1170-ben írt latin krónikában, a Gesta Roderici Campidoctiben Cid mint a spanyol nemzeti királyok őse van feltüntetve. Kasztiliai X. Alfonz Crónica general-ja, valamint a 13. század elején keletkezett Genealogia del Cidben Ruy Diaz, mint a királyi ház ősét mutatják be. A Crónica particular del Cidben, melyet valószinűleg a 15. században írtak, Cid mint csodatevő jelenik meg előttünk.

Forrás:Pallas Nagy Lexikona