Fertőrákos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Győr-Moson-Sopron |
| Kistérség | Sopron–Fertődi |
| Rang | község
|
| Terület | 21,89 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 9421 |
| Körzethívószám | 99 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Fertőrákos (németül Kroisbach) gazdag múltú község Győr-Moson-Sopron megyében. Történeti és művészeti emlékei révén kiemelkedik a legtöbb magyar falu közül. Az egyetlen magyarországi község, melyet városfal övezett, s püspöki palotája is volt. A településnek csaknem minden épülete műemlék és csodálatos természeti környezetben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Soprontól 10 km-re, a Fertő partján fekszik, az Ausztriához tartozó Fertőmeggyes közvetlen közelében található. Fertőrákos nyugatról keletre a kőfejtő lajtamészkövétől a Fertő nádasáig húzódik, a Rákos-patak szakadékos völgye mentén. A helységtől délre a Kecske-hegy és a Szárhalmi erdő húzódik, északra pedig az országhatárig főleg szőlők. A községen keresztül vezet a Fertő-parti országút. Vasútja nincsen, de a Volán menetrendszerinti járataival el lehet érni a falut. A tervezett Fertő körüli kerékpárúton a Meggyes felől érkezők első állomása Fertőrákos lesz. A Mithras-szentély mellett gyalogos határátkelő is van.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A terület őstörténete
Már a rómaiak előtt lakott hely volt. A Mithrász-szentély (Mithraeum) a 3. században épült. 1002 után a győri püspökség birtoka volt. Először oklevélben 1199-ben említik, Racus néven. Fertőrákos neve valószínűleg a patakban élő sok rákból eredeztethető. A környék már az ókorban lakott vidék volt. A római uralom alatt valószínűleg népes település lehetett. Rengeteg római pénz került elő a rákosi szőlőkből. Ebből a korból való egy ritka emlék, a Mithras-barlang is. A szentélyt a napistenkultusznak hódoló katonák részére építették az i. sz. III. században.
[szerkesztés] A középkorban
A helység nevével először egy 1199-ből származó ajándékozó oklevél szövegében találkozunk. Itt Racus néven szerepel. Van még egy említés 1241-ből. Ekkor a falu templomát a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték fel. Következő adatunk 1254-ből való, amikor a győri püspök és Sopron városa vitázott a fertői vám jogán. Sopron környékén Fertőrákos volt az egyetlen olyan település, amely nem a város birtoka volt, hanem a győri püspökséghez tartozott. Valószínűleg már a 14. század közepén lehetett Racusnak vára, hiszen egy 1371-ből származó oklevél említi. Volt még a falu határában egy másik vár is, amely a Macskakő nevet viselte. Ezt először 1443-ban említették, amikor a husziták befészkelték magukat ide. Ezt az épületet Hunyadi Mátyás 1464-ben leromboltatta. A 15 - 16. század fordulóján nyugodt körülmények jellemezték a települést. Ennek vetett véget az 1526-os mohácsi csata, amelyben Paksi Balázs győri püspök elesett. Halála után, egészen 1535-ig nem töltötték be hivatalát. Következményeként harc indult a terület birtoklásáért, amely elsősorban a kilenced és a tized szedésének jogában nyilvánult meg.
A helység 1582-ben kapott ugyanis vásártartási jogot és mezővárosi kiváltságot. Ez viszont megkövetelte, hogy a település fallal legyen megerősítve. A több helyütt még ma is látható városfalak építési technikájuk, falazási megoldásuk és lőréseik alapján korábbiak a 16. századinál, s nem vették teljesen körbe Racust. Míg nyugatról a meredek domboldal és a Rák patak biztosította a természetes védelmet, addig keletről egy mocsaras vidék. A község történetével kapcsolatban A Draskovich György győri püspök által 1587-ben, a helység részére kibocsátott urbáriumból tudjuk, hogy akkoriban huszonnyolc család rendelkezett saját telekkel, huszonkettő pedig bérlő volt. Rajtuk kívül még három nemes és öt másik háztulajdonos élt az erődített falak közelében. Az okmány arról is tanúskodik, hogy 1587-ben volt itt községház, községi csapszék és mészárszék.
A 16. század második felétől megerősödő török veszély folytán a rákosi birtok jelentősége nőttön-nőtt. Főleg akkor válhatott igazi központtá, miután Győrt is elfoglalták a félhold birodalmának katonái. Ekkor a püspök Rákosra menekült, s a település további kiváltságokat szerzett. 1683 nyarán a vidék történetének legnagyobb válsága következett be. A Bécs felé tartó haladó török sereg portyázó segédcsapatai a települést kirabolták, felgyújtották, lakóit pedig lemészárolták vagy rabszíjra fűzték.
[szerkesztés] A 18. század elejétől
Szinte a semmiből kellett újrateremteni mindent. Ekkor változott meg a helység lakóinak nemzetiségi összetétele. Az addigi nagyobbrészt magyar lakosság helyett túlnyomóan németek települtek ide, akik főleg a mai Ausztria területéről érkeztek és hat évre adómentességet kaptak. 1712-ben III. Károly megerősítette előjogaikat. A kuruc harcok után egyenletes, nyugodt fejlődés következett a településen. Ezt egy-egy járvány (1712 pestis; 1832 kolera) vagy tűzvész ugyan megtörte, de megváltoztatni nem tudta. 1743-ban gróf Zichy Ferenc vette át a püspökséget, akinek sokat köszönhetett Rákos. A település továbbra is növekedett, s egyre többen telepedtek le itt. Az osztrák Baugesellschaft az 1860-as évektől egészen az I. világháborúig bérelte a híres kőbányát, ahol 60-100 embert tudtak foglalkoztatni.
[szerkesztés] A 20. században
A 20. század elején, 1906-ban Rákos nevéhez hozzácsatolták a Fertő nevet, így lett Fertőrákos. A két világháború a település számára sem hozott sok jót. Bár az 1921-es népszámláláskor az itt élők 61%-a Ausztria mellett voksolt, de a környező falvak és Sopron szavazásának eredményeként a falu mégis Magyarországon maradt. A II. világháborút követően kitelepítették az itt élő németeket, s a falu lakosságának mindössze 10%-a maradt Fertőrákoson. Helyükre a Felvidékről elűzött magyar családok költöztek. Ennek eredményeként a település etnikai összetétele, szokása és életvitele is megváltozott. A régi időket inkább csak a történeti- és művészeti emlékek idézik. Ekkor a lakosság lélekszáma 2150 főre csökkent (1945-ben 3745-en éltek itt). Majd 1949-től 1970-ig növekedett, de nem érte el az 1945-ben itt élők számát. A korábban mezőgazdaságból és szőlőművelésből élő település gazdasági arculata átalakult.
[szerkesztés] A település mai élete
Ma a munkaképes lakosság nagy része Sopronba jár dolgozni, s a legtöbbjük gyárakban keresi meg a kenyerét. A lakosság fennmaradó része főleg gazdálkodik vagy kisiparral foglalkozik. Ezen a helyzeten szeretnének változtatni, s megteremteni a község gazdaságát. Az itt élők szerint ezt leginkább úgy valósíthatják meg, ha visszahódítják a Sopronban dolgozók nagyobb részét. A "vasfüggöny" felszámolása óta az idegenforgalom fejlesztési lehetőségei javultak a leglátványosabban. Ezt bizonyítja az is, hogy új határátkelőhelyet nyitottak meg a gyalogosok és turisták részére. Így a Fertő tavat teljes hosszúságában körbejárhatják a kirándulók. Megindult a rendszeres hajóforgalom, melynek köszönhetően vízi úton is meg lehet tekinteni a környékbeli nevezetességeket.
[szerkesztés] Gazdaság
Fertőrákos gazdasági életére jellemző, hogy az iparosítással kapcsolatos törekvéseknek, amennyire csak lehet, gátat kívánnak vetni. Csupán néhány, az idegenforgalmat szolgáló kisipari- és szolgáltató tevékenység igen óvatos fejlesztése jöhet szóba. Ezzel is a turizmus növekedését kívánják elsősorban. 1997-ben a településen egyetlen egy ipari termelést folytató vállalkozás sem volt regisztrálva. A szolgáltatással foglalkozók száma azonban majdnem elérte a húszat. Azok, akik mezőgazdasággal szeretnének foglalkozni, számíthatnak a fertőrákosiak támogatására. A helységben főleg a zöldségtermesztés helyi adottságait kellene kihasználni. Említésre méltó, hogy a külföldi tőke - annak ellenére, hogy a falu a nyugat kapujában fekszik - nem képviselteti magát a településen.
[szerkesztés] Infrastruktúra
Fertőrákos eredetileg egyutcás, orsós jellegű kiszélesedéssel kialakult falu volt. Az első és egyben legrégibb települési magja a Fő utca alsó szakasza volt. Jelenleg teljes infrastruktúrával rendelkezik. Ezt bizonyítják a számadatok is. A 674 db lakás 98%-a vezetékes ívóvízzel ellátott, 96%-uk pedig vezetékes gázzal is rendelkezik. Telefon kb. 540 otthonba volt bekötve 1997-ben. A szennyvízcsatorna hálózat is kiépült, s jelenleg a lakások 60%-ába van bekapcsolva. Ugyancsak körülbelül ekkora százalékarány jellemzi a helyi kábeltelevízió hálózatába csatlakozó otthonokat is. A település infrastrukturális fejlettségét mutatja az is, hogy a 19 utcájából 18 burkolattal van ellátva.
[szerkesztés] Kultúra
A községben élő 2230 főnek szórakozást nyújthat a művelődési ház, a könyvtár, a múzeum és a kiállítóterem. Testedzésre a helyi sportpályán van lehetőség, ahol a labdarúgás szerelmesei hódolhatnak hobbijuknak. Ezenkívül a rákosiak lovaglással, sportlövészettel és horgászással tölthetik el szabadidejük egy részét. Sokan választják nyaranta kikapcsolódás céljából a kőfejtőben lévő barlangszínház opera- és koncert előadásait. A helybeliek és a településen átutazók szolgálatára épült Fertőrákoson 6 db étterem is. A községben található posta, egészségügyi alapellátást biztosító orvosi rendelő és takarékszövetkezet. Továbbá óvoda és általános iskola. Előbbit az I. világháború alatt létesítették, majd 1945 után az iskola földszintjén elhelyezkedő két helyiségbe került. Később a határőrség volt épületébe költöztették. Az iskolát 1651-ben Draskovich győri püspök alakította ki és Rákos kötelességévé tette annak fenntartását. 1874-ben építettek egy új egy tantermes iskolát, majd 1886-ban elkészült a második tanterem, 1899-ben pedig a harmadik is. A 20. század elején már öt tantermes oktatási intézménye volt a településnek. A szülők döntése alapján 1938-ban kétnyelvű lett az iskola. 1954 óta napközi is működik benne.
Lakói ma már magukénak vallják a helységet. Működik itt Német Nemzetiségi Dal- és Kultúr Egyesület, felnőtt énekkar és gyermek tánccsoport. Minden esztendőben megrendezik a nemzetiségi találkozót és a búcsút is. Rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a németországi Grossengotternnel.
[szerkesztés] A kőfejtő
A föld alatti terek labirintusa olyan idegenforgalmi látványosság, mely évente közel kétszázezer embert vonz ide. A kőfejtő a község északi részén található, s eredete 12 millió évre, a miocénba nyúlik vissza. A soproni régészek szerint már a rómaiak is felhasználták az itt fellelhető köveket a városfalak és az épületek elkészítésénél. Ismereteink szerint 1628-tól kezdték el bányászni itt a lajtamészkövet. A nagyobb ütemű kitermelés pedig 1857-ben indult meg, mikor a Bécsi Építőtársaság tulajdonába került a kőbánya. A kőfejtő őslénytani szempontból is igen érdekes. Az egyenesre fejtett hatalmas falak jól megőrizték az őstenger állatainak és növényeinek mészvázát. 1970-ben a kőfejtőben Várady György, néhai színházigazgató alapította a barlangszínházat, melynek felújítását 1985-ben kezdték meg. Az átépítés során a nézőtérre padlófűtést és kényelmes széksorokat, a színpadra modern világítást szereltek és megoldották a műszaki személyzet elhelyezését is.
[szerkesztés] A püspöki palota
- A püspöki kastély mai formáját a XVII. század utolsó harmadától a XVIII. század közepéig nyerte el. Ma a kastély termeiben bútor- és helytörténeti kiállítás látható.
[szerkesztés] Egyéb látnivalók
- Négy szobor: Szent Oszvald szobra, Nepomuki Szent János szobra, Szentháromság szobor, Szent Sebestyén szobra.
- Pellengér (Fertőrákos legjellegzetesebb emléke; a 17. századból való, még mindig az eredeti helyén áll; hazánkban egyedi darabnak számít).
- Mithrász-szentély
- Vízimalom
- Kalcitkristály-gyűjtemény
- A kitelepítettek emlékműve (Örsi András műve, 1996)
- Virágosmajori kápolna
- Helytörténeti kiállítás (a Fő u. 152. sz. alatt)
- Páneurópai Piknik emlékhely
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Fertőrákos honlapja
- Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Szekszárd 1998)
- Légifotók Fertőrákosról
Based on work by 