Jánoshalma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Dél-Alföld |
| Megye | Bács-Kiskun |
| Kistérség | Jánoshalmi |
| Rang | város
|
| Terület | 132,21 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 6440 |
| Körzethívószám | 77 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Jánoshalma: város Bács-Kiskun megyében.
[szerkesztés] Fekvése
A város a Bácskai-löszhát és a Kiskunság találkozásánál fekszik. Kiskunhalastól mintegy 20 kilométerre található Baja irányába.
Az 1989-ben várossá lett Jánoshalma 13,220 ha területen fekszik, melynek kb. 15%-a belterület, 25%-a erdő, 60%-a mezőgazdasági terület, szántó. Környékét tanyavilág övezi (lásd Kiserdei tanya kép), egyes tanyákat vendégfogadásra alakítanak át, hogy a városlakók, vagy az idelátogató külföldiek megismerjék a tanyai életformát, szokásokat, ízeket. Jánoshalma kistérsége nem alkot önálló területi egységet, a város igazi vonzáskörzete még nem alakult ki, s központi funkciói is meglehetősen hiányosak. Jánoshalma jellemzően egyközpontú település. Az intézmények nagyobbrészt a Béke tér környékén helyezkednek el, ill. az átmenő forgalmi utak mentén lineáris intézményi vonalakként kapcsolódnak a központi tér és utcarendszerhez. A városközpont zavartalan működésének fontos feltétele a megfelelő közlekedési hálózat. Jelenleg Jánoshalma központját a helyi eredetű forgalmi terhelésen túl átmenő forgalmi utak terhelik. A város az 54. és 55. sz. főút között fekszik, ennek a térségnek igen ritka az úthálózata. Legjelentősebb változás az M9-es gyorsforgalmi út megépítésétől várható, amely ÉK felől kerüli el a települést. Ezáltal a belterületen áthaladó forgalmi utak terhelése jelentősen lecsökkenne. A településközi kapcsolatokat javítaná az úthálózat sűrítése is. A kerékpárút-hálózat fejlesztését az 5412 sz. út mellett tervezett kerékpáros nyomvonal kialakítása jelenti (Baja–Csávoly–Jánoshalma–Kiskunhalas).
A Kiskunhalas-Baja közti vasútvonal Jánoshalmán is keresztülhalad, a MÁV ezen a szakaszon a vasút szinten tartását tervezi. A belterület úthálózatának 98%-a szilárd burkolatú (aszfalt), az utcák 75%-nál mindkét oldalon beton járda található. A térség vízrendezési szempontból a Kígyós vízrendszerhez tartozik. Jánoshalma össz. vezetékes vízhálózata 57,3 km hosszú, vízfogyasztása 1670 m³/nap. A településen 100%-os az ivóvízellátás, 3 db mélyfúrású kút működik. 2001-ben vas és arzénmentesítő víztisztító berendezés került beállításra, megszűntették a klórozást, és folyamatosan fertőtlenítik a vizet. A csatornázottság mértéke még alacsony, a szennyvízelvezetést részben szippantással oldják meg. Mélykút-Kisszállás-Borota-Kéleshalom vonalon komplett szennyvízcsatorna kialakítását már megkezdték, befejezése 2010-re várható.
Az elektromos hálózat teljes rekonstrukciójára 2001-ben került sor, így 100%-os a város elektromos ellátása a gázellátás szintúgy. A hírközlés infrastruktúrája szempontjából a térséget a mobil telefonszolgáltatók bázisállomásai érintik, melyek szabályozási igényei kismértékűek. A városban digitális telefonközpont működik, és teljes a kábel TV-s lefedettség is. Jánoshalmán viszonylag korszerű hulladéklerakó létesült, ami akár kistérségi célra is továbbfejleszthető.
[szerkesztés] Története
Jánoshalma csak néhány esztendeje kapott városi rangot, a település múltja azonban már a török hódoltság előtti időkre tekint vissza. Régészeti ásatások során feltárt leletek bizonyítják, hogy itt nomád pásztornépek éltek: szarmaták, hunok és avarok.
A tatárjárás után kunok települtek a megmaradt magyarok közé, falujukat Csőszapának nevezték. A terület 1439-ben a Hunyadi-család birtoka lett. A fejlődő falu ekkor kapta a Jankó, Jankószállás nevet. A 150 éves török uralom alatt és után a lakosság szinte kipusztult, helyettük szerbek, majd bunyevácok települtek be. 1731-től katolikus magyarok népesítették be a települést, akik közé délszlávok és szlovákok is keveredtek. A törökök óta Jankovácznak is nevezett falu előbb a kincstár, majd 1799-től az Orczy-család jobbágybirtoka lett. 1807-ben kivívta magának a vásártartási joggal járó mezővárosi rangot, s ezt 1886-ig meg is tartotta. Nevét 1904-ben Klánszky Ferenc javaslatára Jánoshalmára változtatták. A különböző tájakról idetelepült lakosok változatos népi kultúrát, szokásokat, hiedelmeket hoztak magukkal. Ez a két évszázad alatt egységessé ötvöződött, s így öröklődött nemzedékről nemzedékre. Az 1867-es kiegyezés utáni időszak újabb fejlődési periódusnak tekinthető. Az illancsi homokvilág és a bácskai löszvidék találkozása lehetőséget nyújtott szőlő- és gyümölcstermesztésre, valamint szántóföldi növénytermesztésre. Kiépült a vasútvonal, ami főleg a mezőgazdaság számára volt kedvező, mivel határainkon túlra is kiterjesztette a termények kereskedelmi forgalmát. A növénytermesztéshez szorosan hozzákapcsolódott az állattartás, a sertés-, baromfi- és szarvasmarha-tenyésztés. Megerősödött az iparos réteg, a település lakossága egy gazdaságilag is erős kisváros kívánalmainak megfelelően polgárosodott, rétegződött. A Béke téren kialakult az egykor országos hírű gyümölcspiac, a gyümölcs kereskedelem és feldolgozás egyéb formái is teret nyertek. A település ebben az időszakban vette fel a ma is meghatározó karakteres kisvárosi arculatát. 1945 után történelmi korszakváltás ment végbe, mely több mint 40 esztendőre meghatározta nemcsak Jánoshalma, de az egész ország sorsát. A mezőgazdaság nagyüzemivé válása miatt visszaesett a szőlő- és gyümölcstermesztés. Az 1989-ben lezajlott rendszerváltás egy új, másfajta élet feltételeit kívánta megteremteni, jóval nagyobb teret adva a magán ill. a farmergazdálkodásnak.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Bács-Kiskun megye városai | |
|---|---|
| Bácsalmás | Baja | Dunavecse | Izsák | Jánoshalma | Kalocsa | Kecel | Kecskemét | Kerekegyháza | Kiskőrös | Kiskunfélegyháza | Kiskunhalas | Kiskunmajsa | Kunszentmiklós | Lajosmizse | Solt | Soltvadkert | Szabadszállás | Tiszakécske | Tompa | |
Based on work by 