Kőzettan
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A kőzettan a kőzetek tanulmányozásával foglalkozó tudomány, a geológia egyik részterülete.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elsődleges céljai
A különféle kőzetek:
- Leírása és rendszerezése:
- összetételük - kémiai és ásványos összetételük, illetve ősmaradványtartalmuk,
- morfológiájuk - szerkezeti és szöveti jellemvonásaik,
- megjelenésük - bolygó(n)kon való előfordulásuk és eloszlásuk alapján.
- Képződési módjának felderítése, különös tekintettel:
- a bolygó(n)kon uralkodó fizikai és kémiai, valamint
- földtani folyamatokkal való kapcsolatukra (lemeztektonika, kőzetképződési környezetek), illetve
- a bolygó(n)k pontosabb szerkezeti- és kémiai összetételének modellezése, és
- a kémiai evolúció törvényszerűségeinek felderítése érdekében.
[szerkesztés] Fő részterületei
A kőzetek képződési módja szerint három ága különíthető el:
Különleges területe a kísérleti kőzettan, mely tudományág laboratóriumi körülmények között modellezi a természetes folyamatokat:
- többfázisú szilárd rendszereket, olvadékokat vizsgál a mélyebb földkéregben és -köpenyben uralkodó nyomás- és hőmérséklet viszonyok mellett,
- különféle üledékek képződését tanulmányozza (ld. szedimentológia).
[szerkesztés] Alkalmazott kőzettan
- szénkőzettan,
- kerogének kőzettana - olaj- és gáztartalmú kőzetekkel foglalkozó szakterület,
- archeometria - régészeti leletek származási helyének, lehetséges nyersanyagforrásainak és készítési tehnológiájának ásvány-kőzettani vizsgálata,
- műszaki kőzettan - természetes és mesterséges (pl. beton, habarcs) építőanyagok, hő-, hang- és elektromos szigetelőanyagok kőzettana.
[szerkesztés] Segédtudományok és kapcsolódó szakterületek
- ásványtan
- őslénytan
- geokémia
- szedimentológia
- termodinamika
- fizikai-kémia
- kolloidika
- optikai- és elektronmikroszkópia
- analitikai kémia
- ércteleptan
[szerkesztés] A kőzettan nevezetes magyar geológusai
- Szabó József (1822–1894): Világhírű petrográfus és mineralógus. A selmecbányai bányászati akadémián tanult. 1848-ban Kossuth Lajos minisztériumába került és a szabadságharc idején a puskaporgyártásnál segédkezett mint Pest megyei salétrom-főfelügyelő. 1862-től a pesti egyetem ásvány-földtan tanszékének tanára, 1883–84-ben az egyetem rektora. Tudományos munkásságának fő területe Magyarország tercier (harmadkori) vulkanizmusának tanulmányozása; a tudományos kőzettanban a trachitrendszer kifejtése. Nevéhez fűződik a budapesti egyetem ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, valamint számos egyetemi tankönyv megírása.
- Mauritz Béla (1881-1971): Petrográfus, mineralógus, egyetemi tanár. Krenner József tanársegédjeként a budapesti tudományegyetemen kezdte pályafutását, ahol 1943-44-ben rektor lett. Főként a hazai mélységi és kiömlési magmás kőzetek petrográfiája foglalkoztatta: pl. az erdélyi eleolitszienitek, a Mecsek vulkanitok.
- Szádeczky-Kardoss Elemér (1903–1984): Pályáját a soproni egyetemen kezdte mint tanársegéd, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem első rektora (1948-50), a szervezésével indult MTA Geokémiai Kutatólaboratórium (1955) igazgatója, de nevéhez kapcsolódik az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának megszervezése (1965) is. A magyarországi szénkőzettan és a geokémia megalapítója, a lemeztektonika elmélet első hazai képviselője és népszerűsítője.
Based on work by 