Sze-ma Csien

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sze-ma Csien (Sima Qian, i. e. 145–85?) a legnagyobb kínai történetíró volt, fő műve a Si-csi (Shiji, „A történetíró feljegyzései”). A Han-dinasztia idején élt. Apja, Sze-ma Tan a híres Han Vu-ti császár (i. e. 140-87) udvarában a „nagy csillagász” (tai si) tisztséget viselte, és ezt a címet örökölte Csien is. A korban a csillagászok feladata volt az uralkodó tetteinek és szavainak megörökítése is, így egyszerre voltak asztronómusok, asztrológusok, írnokok és történészek – vagyis minden olyan tevékenységért ők feleltek, amely kapcsolatban állt az idővel.

Sze-ma Csien fiatalkorát tanulással, illetve utazgatással töltötte. Műve megírásában mindkettőnek óriási jelentősége volt. Alaposan ismerte a korában létező összes írott művet, és hatalmas műveltsége a Si-csi minden során tükröződik. Ugyanakkor utazásai során megismerkedett a kínai történelem fontos eseményeinek helyszíneivel, illetve összegyűjtötte a múltra vonatkozó szóbeli hagyományokat, helyi legendákat, amelyeket részben beépített a művébe.

A Si-csit apja, Sze-ma Tan kezdte összeállítani. Ő mint udvari csillagász hozzáférhetett a Han császári udvar levéltárában őrzött forrásokhoz, amelyekre munkáját építette. Nem tudjuk, hogy a Si-csi ma ismert változatából pontosan mennyit írt Sze-ma Tan és mennyit Csien; a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Tan csak az előkészületeket, az anyaggyűjtést végezte el, és a munka oroszlánrésze Csienre maradt. Mindenesetre a Si-csi különböző fejezetei nyelvi szempontból igen egységesek, nem ismerhető fel rajtuk több különböző ember keze nyoma, tehát valószínű, hogy a végleges változatot Sze-ma Csien készítette el. Amikor Sze-ma Tan i. e. 108-ban meghalt, végakaratában meghagyta Csiennek, hogy fejezze be a művet. Ettől fogva Sze-ma Csient nem csupán becsvágya hajtotta, hogy elkészítse minden idők egyik legnagyobb szabású történeti művét, hanem a fiúi kötelesség is – ez a hagyományos Kínában rendkívül fontos kötelék volt, amely minden más felett állt.

I. e. 105-ben, a hároméves gyászidőszak leteltével Sze-ma Csient apja utódjaként kinevezték „nagy csillagásszá”. Így ő is bejáratossá vált az udvari levéltárba, és folytathatta a munkát. Valószínű, hogy i. e. 104-ben részt vett a híres Han-kori naptárreform kidolgozásában, amely egészen az i. sz. 20. század elejéig a kínai időszámítás alapja lett. Hivatali teendői mellett minden bizonnyal ezekben az években készítette el a Si-csi nagy részét.

I. e. 99-ben élete tragikus fordulatot vett. Li Ling, egy tehetséges kínai hadvezér, akit Csien nagyon tisztelt, vereséget szenvedett a hsziungnuktól és megadta magát, ahelyett, hogy az ilyenkor szokásos öngyilkosságot választotta volna. Az udvarban – az öregedő és egyre zsarnokibb természetű Vu-ti császár kegyeit keresve – mindenki Li Ling és hívei ellen fordult, Sze-ma Csien kivételével, aki kiállt Li mellett. Ezért súlyos büntetést kapott: „felségsértésért” halálra ítélték. Az ilyen ítéletet meg lehetett váltani pénzzel vagy azzal, hogy az elítélt alávetette magát a kasztráció rendkívül megalázó büntetésének. Mivel a Sze-ma család nem volt túl vagyonos, a pénzbeli megváltás szóba sem jöhetett. Az egyetlen megoldás, amellyel Csien megőrizhette volna méltóságát, az öngyilkosság lett volna. A történetíró nagy dilemmával került szembe: vagy megöli magát, s ezzel megőrzi méltóságát, de megszegi atyja iránti kötelezettségét (a Si-csi befejezését), vagy pedig kasztráltatja magát, hogy így legyen alkalma befejezni a munkát, de élete hátralévő részét megvetett heréltként éli le. Sze-ma Csien ez utóbbit választotta, a kínai történetírás és az egész világirodalom nagy szerencséjére. Utolsó éveiről keveset tudunk, annyi biztos, hogy ekkoriban fejezte be a Si-csit. Halála időpontját nem ismerjük.