Etruszkok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az etruszkok hozták létre Itáliában a Római Birodalom felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt. Eredetük nem tisztázott, noha már az ókor óta számos elmélet próbál meg számot adni róla. Hérodotosz szerint Kis-Ázsiából vándoroltak be, a Halikarnasszoszi Dionüsziosz szerint őslakók voltak, egy modern elmélet szerint pedig (Pallottino, ill. Altheim) az etruszk nép a bevándorló indoeurópai népek és az őslakó mediterrán népesség egybeolvadásából jött létre.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az etruszkok története
Településeik az i. e. 10–11. században jelentek meg, előbb a Tirrén-tenger partján, majd a félsziget belsejében, a Tiberis és az Arno folyók közötti vidéken, a mai Toszkána és Emilia tartományok területén. Az etruszkok nem hoztak létre kiterjedt államalakulatot, hanem keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban éltek. Ezek közül kiemelkedett Tarquinii, amely nevét a hagyomány szerint Tarchonról, tizenkét város közötti (az ión szövetség mintájára létehozott) szövetségnek a megalapítójáról nyerte.
Minden város élén a legfőbb bíró, a hadsereg feje állt, az abszolút vallási tekintély. Az eleinte monarchikus berendezkedésű, majd a helyi oligarchiák által irányított városok függetlenek voltak, csak alkalmanként, a mindannyiukat fenyegető veszély láttán léptek szövetségbe. A Kr. e. 7. és 6. század során kialakult a thalasszokrácia, azaz a tengerészek uralma. Az etruszkok ügyes és vállalkozó kedvű hajósok voltak, rendszeres kapcsolatot tartottak a Földközi-tenger valamennyi fontos civilizációjával. A thalasszokrácia volt a legfontosabb motorja az etruszkok hatalmas fejlődésének, amely a földművelésen és a legeltetésen alapuló gazdaságra épült. Nagyon tagolt társadalmi rendszer jött létre, amelyben feltűnő különbségek alakultak ki a jövedelmi viszonyokban.
Kr. e. 550 körül kialakulóban lévő birodalmuk inogni kezdett. Először azért keveredtek háborúba, mert Rómából elűzték az etruszk Tarquiniusok uralkodóházát, majd délen verték meg az etruszk sereget. Kr. e. 474-ben a szürakuszaiak tengeren arattak győzelmet felettük, és megakadályozták, hogy az etruszkok hatalmat gyakoroljanak Korzika és Elba felett. Kr. e. 396-ban a rómaiak elfoglalták Veii-t és lerombolták a várost. Hosszú küzdelem után az i.e. 2. században Etruria teljes egészében a rómaiak kezére került, ám az etruszkok nyelvüket és kultúrájukat még sokáig megtartották.
[szerkesztés] Etruszk városok
A hagyomány szerint Etruria területe 12 város között oszlott meg. Ezek a következők:
- Tarquinii (Tarquinia),
- Caere vagy Cisra (Cerveteri),
- Vulci,
- Veii, (Kr. e. 396 óta Populonia)
- Volsinii (Bolsena),
- Vetulonia,
- Rosella
- Clusium (Chiusi),
- Perusia (Perugia),
- Arretium (Arezzo).
- Cortona
- Volterra
További városok:
- Észak-Itáliában: Mantua, Atria, Spica, Felsina (később Bononia, majd Bologna)
- Dél-Itáliában: Róma, Campeva
- Korzikán: Alalia
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Az etruszk nyelv és írás
Még soha annyi próbálkozás arra, hogy egy nyelvet besoroljanak egy nyelvcsaládba, nem volt, mint az etruszk nyelv esetében, de sikertelenül. Az írást sem sikerült teljesen megfejteni, a szövegek rövidsége miatt. A nyelvemlékek száma közel tizenháromezer, de a legtöbb néhány szavas sírfelirat. A leghosszabb szövegeket egy Firenze közelében megtalált bronztáblán és egy múmia bepólyálásához használt vásznon találták (ez a híres etruszk vászonkönyv). Amikor 1964-ben megtalálták a pyrgi lemezeket, felcsillant a remény, hogy talán megvan a rosette-i kőhöz hasonló kulcs a nyelv megfejtéséhez. Az aranylemezeken ugyanis etruszk írás mellett föníciai feliratot is találtak. Ám kiderült, hogy két szöveg nem tükörfordítás, inkább a tartalmuk azonos, mivel a két nyelv eltérő eredetű, és más fölépítésű a nyelvtana.
A meglévő támpontok alapján sikerült néhány szó megfejtése, például az istenek nevei vagy a tőszámok. Korábban bizonyosnak látszott, hogy az etruszk nyelv, amely egyetlen általunk ismert Földközi-tenger vidéki nyelvhez sem hasonlít, leginkább a mai albán nyelvvel rokonítható. Ezt a teóriát azonban nemrégiben egy Münchenben megvédett egyetemi habilitációban sikeresen megcáfolták.
Jobbról balra olvasandó írásuk párhuzamosan fejlődött a görögök nyugati írásváltozatával - napjaink egyik érdekes vitája, hogy az írást ki kitől vette át: a görögök az etruszkoktól, vagy az etruszkok a görögöktől. Az eltérés több betű esetében számottevő. Az etruszkok hangképzésének sajátossága lehetett, hogy nem tettek különbséget a zöngés és zöngétlen zárhangok között, ezért a b, p, d, t és a g, k hangok jelölésére csak három betűre volt szükség, és kimaradt ábécéjükből az o betű is. A görögök egyébként igen korán kerültek kapcsolatba az etruszkokkal, akiktől pl. a vázaművészetet is átvették s művészi tökélyre vitték. A latin írás kialakulásának mintegy 40, tudományosan elfogadott teóriája közül a legismertebb szerint a latin írás is az etruszk ábécé átvételén alapul, és az ott hiányzó, de a latin nyelvben nélkülözhetetlen betűket a rómaiak a dél-itáliai görög telepesektől vették át.
[szerkesztés] Vallás
Hitviláguk szorosan kapcsolódott a görögökéhez. Delphoiban több etruszk városnak is volt kincsesháza.
Eredetileg legfontosabb istenük és védőszentjük Voltumna, a földistennő volt. Főisteneik két hármas egységet alkottak; a föld feletti vagy égi hármas: Tin vagy Tinia vagy Aita(Jupiter), Uni (Juno), és Menerva vagy Menrva (Minerva); az alvilági hármas: Ceres, Libera (Proserpina) és Liber (Bacchus és Pluto vonásaival). Más isteneik is voltak, mint Apulu (Apollo), Ani (Janus), Turms (Mercurius), Turan (Venus), Maris (Mars), Charun (Kharón), és Vanth, a sorsszerűség szárnyas, női szelleme.
Az etruszk vallásban fontos szerepet játszottak azok a lények, amelyek közvetítettek az emberek és az istenek között; démoni lények, amelyek felbukkannak az emberek között, és megváltoztatják a sorsukat. Különböző alakúak, legtöbbször finom, elegáns nők szárnyakkal. Az etruszkok ismertek a görög nimfákhoz hasonló lényeket, amelyeknek nevük lasa volt. A Tages nevű, aggastyáni bölcsességgel megáldott kisfiú tanította meg a vallás alapelveit, és Vegove lasa nyilatkoztatta ki azokat a szabályokat, amelyek szerint a villámokból lehet jósolni. Jellegzetes példája a démonológiának Tuchulcha, a szörnyeteg, amelynek csőre, ragadozómancsa, hegyes füle, hatalmas szárnya van, fegyverei pedig kígyók.
Az etruszk vallás fontos eleme volt a jóslási szertartás. Minden fontosnak tartott cselekedet előtt jósoltatni kellett, ehhez egy meghatározott teret jelöltek ki, amelyet archaikus latin nyelven templumnak neveztek. A szó jelentését később a szentélyekre is kiterjesztették. A jóslásban a villámokat, a madarak röptét és az áldozati állatok belsőségét értelmezték. A római vallásban ugyancsak ismertek ilyen szertartásokat végző papokat.
A vallási élet központja a Fanum Voltumnae-nak nevezett jókora méretű kegyhely, ahol Titus Livius írásai alapján évente össze gyűltek az etruszk városok elöljárói, hogy imádkozzanak az istenekhez, és egyúttal társadalmi és katonai kérdésekről is tanácskoztak. Ez a központot Orvieto város térségében, 2000-ben fedezték fel , vagy a 2002-ben lefényképezett, s azóta ismét lezárt „Baia” initiáció-barlang .
[szerkesztés] Az etruszk művészet
Az etruszk művészetben kezdetben a görög hatás érvényesült.A görög formák termékeny megoldásokat adtak az etruszkoknak, elsősorban az építészetben, a kerámiaművészetben és a plasztikában. Ugyanakkor az etruszk művészet egyéni vonásokkal is bír, ilyen a stilizálásra való törekvés, az élénk színek alkalmazása, a dinamikus ábrázolásmód. Az etruszk művészetre vonatkozó ismereteink leginkább a sírokból előkerült leleteken alapulnak.
[szerkesztés] Építészet
Igen korán és rendszeresen alkalmazták a boltívet és a boltozatot. Templomaik részint a görög templomokat utánozták, de kialakult egy sajátos etruszk típus is, amelyet nem övezett oszlopsor. Egy- és háromcellás változata volt, attól függően, hány isten részére építették. Faoszlopos előcsarnokuk volt, sőt a téglafalakat is gerendákkal erősítették meg. Fából készült a mennyezet és a nyeregtető. Az anyag gyengesége magyarázza, hogy az oromzat nem kőszobrokkal díszített, hanem sima, festett, vagy domborműves terrakottalapok díszítették.
Lakóházaik tarka cserepekkel díszített, egyszintes, szellős házak voltak. Négyszögletes alaprajzúak, befelé fordulva a faoszlopokkal körülvett, átriumszerű udvarra. A falak anyaga legtöbb esetben agyag, hasonlóan eljárással épültek, mint a mi paticsfalú és döngölt falú házaink. A padló tisztított agyagból készült. Az agyagtűzhelyet a szoba közepén helyezték el, a füst a tetőn megnyitott résen át távozott. A tetőt terrakotta lapok borították, de voltak rajta vízköpők, vésett figurák, kőlapok, szobordíszben végződő nagy, henger alakú cserepek. A tető messze túlnyúlt a falakon, mert a házak oldala mellett tartották az állatokat, a tűzifát, és itt folyt a házimunka egy része.
A városok szerkezete egymásra merőleges tengelyekre épült, amelyeket a négy fő irány felé tájoltak. A város középpontjában egy oszlop állt, egy iránypont, amelynek fontos rituális szerepe lehetett. A főutak 15 méter szélesek voltak, a mellékutak 5 méter szélesek. Az utak a várost lakószigetekre osztották, egy lakószigeten több ház állt. A házak előtt vízelvezető árkok húzódtak. Az utca felé eső szobákat üzletnek használták. A városokat szilárd, erős falakkal vették körül.
[szerkesztés] Szobrászat
A sírokban elhelyezett szarkofágok az etruszk szobrászat legragyogóbb fejezetét alkotják. A korai szarkofágok égetett agyagból készültek, később megjelent a faragott kő. Az etruszk művészek a valósághű ábrázolásra törekedtek. Az elhunytat a szarkofág fedelén fekvő helyzetben ábrázolták, vagy félkönyökre támaszkodva, mint a híres cerveterei házaspár. A Kr.e. 5. századtól a szarkofágok vagy urnák oldalát domborművekkel ékesítették.
A templomok teljes szobordísze is agyagból készült. A díszítőjellegű alkotások közül kiemelkedik az 1916-ban megtalált veii templom szoborcsoportja, amely a Kr. e. 6. században készült, és Apollo és Heraklész harcát ábrázolja. Az agyagszobrászat mellett a bronzszobrászat is megjelent. Híres az ikreket szoptató nőstényfarkas bronzszobra, amely a Capitoliumon található ( Capitoliumi farkas néven is ismert.Az ikrek alakjaival a reneszánsz korában egészítették ki.)
[szerkesztés] Festészet
Az etruszk festészet alkotásait is a sírok őrizték meg. Az idők folyamán a felfedezett festmények jó része elpusztult, sokat már csak másolatokból, leírásokból ismerünk. A sírokban közvetlenül a tapasztott falra vagy a sziklákra festettek temperatechnikával, máshol freskótechnikát is alkalmaztak. Az alakok körvonalát felrajzolták, majd a körvonalak közét élénk színekkel töltötték ki. Görög mintákat követtek, de az alkotó nem törekedett a modellje anatómiailag pontos visszaadására. Szemmel láthatólag örömüket lelték a mindennapi tevékenységek részletes, aprólékos ábrázolásában. A legrégibb együttest a veii Campana-sírban találták, kb. a Kr. e. 6. század elején keletkezett, de mára már eltűnt.
Az etruszk életfelfogás dinamizmusa a festészetben fejeződött ki a legszabadabban. Ábrázoltak birkózó atlétákat, lakoma- és táncjeleneteket, háborújeleneteket éppúgy, mint túlvilági lényeket.
[szerkesztés] Iparművészet
Az etruszk iparművészet jelképe lehetne a ragyogó fekete cserép, a bucchero. A név a spanyol bucaro szóból származik, és egyfajta sötét prekolumbiánus edényt jelöl. Sok feltevés született arról, hogyan készítették az etruszkok ezeket a fekete agyagedényeket. Sokan valamilyen anyagra gondoltak, amit az agyagba kevertek: szénre, mangánra, növényekre. A kérdés megoldását valószínűleg a kiégetési technikában kell keresni. Úgy rakták meg a tüzet, hogy erősen füstöljön, így elérték, hogy az agyagban levő vörös vas-oxid átalakuljon más, fekete színű oxiddá. Némelyik bucchero edényen fel lehet fedezni a helytelen kiégetés következtében létrejött vörhenyes foltokat.
Az agyagmázas, fekete edények a 7. században bukkantak fel, és gyorsan hatalmas sikert értek el. A ragyogó edények hasonlítottak a fémedényekre, sokkal olcsóbban tették lehetővé ugyanazt az eleganciát. Főleg asztalneműként használták. Cerveteri volt a buccherogyártás központja, de gyártottak edényeket Veii-ben és Vulciban is. A 7-6. században készültek a legjobb minőségűek: vékony falúak, karcolással díszítettek, egyenletesen mélyfekete színűek. Később a termékek eldurvultak, színük gyakran szürkés, megjelent a domborművekkel díszített vastag falú kerámia. A buccherot a Kr. e. 5. században kiszorította az újonnan megjelent fekete mázas edény.
Számos használati tárgy készült bronzból, művészi színvonalon (pl. bronztükrök). A fémedényeket gyakran trébeléssel díszítették. Ötvösművészetük révén kiemelkedtek az ókor népei közül. Sajátos díszítési technikát alkalmaztak: a kikalapált aranylapon apró aranygömböcskékkel alakították ki a képet, ornamenseket, figurális ábrázolásokat. Elefántcsontból is készítettek diptychonokat.
[szerkesztés] Az etruszkok kulturális öröksége
Az etruszk kultúra igen nagy hatással volt a római civilizáció kialakulására; az építészettől a várostervezésig, a vallástól az írásbeliségen át az államszervezetig az élet csaknem minden területén felfedezhetők nyomai.A római történelem első azonosítható alakjai a Tarquiniiből származó etruszk királyok. Maecenas, Augustus császár bizalmasa és a római művészek támogatója, mecénása etruszk származású volt. Claudius császár szívesen foglakozott az etruszk történelmi, vallási emlékek felkutatásával. Valószínűleg az utolsók egyike volt, akik még beszélték az etruszk nyelvet.
[szerkesztés] Források
A művészet története: Az antik világ, Corvina
A régészet nagy pillanatai: Az etruszkok és a rómaiak, Magyar Könyvklub
Kéki Béla: Az írás története, Gondolat
Based on work by 