Triász
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A triász földtörténeti kor, a nagyobb mezozoikum korszak időben legtávolabbi időszaka, amely mintegy 251 millió évvel ezelőtt (250 mya) kezdődött, és 200 millió mya ért véget. A perm korszakot követte és a jurát előzte meg.
Kezdetét az élővilág történetének legnagyobb ismert kihalási eseménye, a perm-triász kihalás (PT kihalás) jelöli, és a triász végén is történt egy nagyon jelentős kihalás [1].
A triászt a tengeri és szárazföldi fajok kirobbanó adaptív radiációja - azaz az órási mértékű kihalás miatt kiürült élőhelyek betöltése miatti variálódása - jellemzi. Ekkor jelennek meg az első hexacorallia koralok, ekkor jöhetnek létre a virágos növények és ekkor jelennek meg az első repülő gerincesek, a pteroszauruszok.
[szerkesztés] Elnevezése
A triász 1834-ben Friedrich Von Alberti német geológustól kapta a nevét három elkülönülő kőrétegről - vörös üledék, laza mészkő, fekete üledék -, amelyet Németországban és Északnyugat-Európában sokhelyütt találtak. A latin trias szó a hármas számra utal.
[szerkesztés] Időrendi felosztása
A triászt általában felső triász, középső triász és alsó triász korszakokra osztják. Ezek is tovább oszthatók, az alábbiak szerint:
Felső triász (Tr3)
-
- Rhaetiai (203.6 ± 1.5 – 199.6 ± 0.6 mya)
- Noriai (216.5 ± 2.0 – 203.6 ± 1.5 mya)
- Karniai (228.0 ± 2.0 – 216.5 ± 2.0 mya)
Középső triász (Tr2)
-
- Ladini (237.0 ± 2.0 – 228.0 ± 2.0 Ma)
- Anizuszi (245.0 ± 1.5 – 237.0 ± 2.0 Ma)
Alsó triász (Szkítiai)
-
- Oleneki (249.7 ± 0.7 – 245.0 ± 1.5 Ma)
- Induai (251.0 ± 0.4 – 249.7 ± 0.7 Ma)
Based on work by 